Krakkó belvárosában áll a, (a Lengyel Népköztársaság idején) a lengyel szocialista realista művészet egyik legnagyobb épen maradt alkotása. A lengyel gazdasági válság idején, 1936 márciusában sztrájk tört ki a Suchard csokoládé gyárban, majd a Semperit gumigyárban.
"Járási Munkásbizottsága és a Szakszervezeti Tanács március 23-án egynapos általános sztrájkot hirdetett. 10 000 fős nagygyűléssel kezdődött a Vasúti Dolgozók Szakszervezetének kertjében, az ulica Warszawska, amely után a tiltakozók engedély híján elindultak a Fő piactér felé. Az utcán Basztowát a rendőrség őrizetbe vette, aki fegyvert használt. Az összecsapások következtében nyolc ember meghalt, több tucat pedig megsebesült." ^[1]
Ennek a szomorú eseménynek állítottak emlékművet, a történtek 50. évfordulóján 1986-ban.
Lépcsős beton talapzaton áll az emlékmű. A kitárt szárnyakra hasonlító vasbeton kolosszus közepén, hatalmas bronz alakok állnak, az emlékmű mindkét oldalán. Erőteljes mozdulatokkal, felemelt ököllel, zászló szerű lobogó anyagba burkolva ábrázolta a munkásokat a szobrászművész, Antoni Hajdeczki. ^{[2] [3]} Elöl három alak látható, két férfi és egy nő, hátul egy erős férfi és egy félmeztelen nőalak emelkedik kis a síkból. A bal oldali szárnyon a következő szöveg olvasható "Ruszymy z posad bryłę świata" (Szabad fordításban: Megmozdítjuk a világ alapjait). A jobb oldali szárnyon öt évszám olvasható: 1880, A lengyel függetlenség- 1892, a Lengyel Szocialista Párt megalakulása -1918, az első világháború- 1923, az első sztrájk Krakkóban,-1936 a megtorlás dátuma.

---