Alsóőr, nemesi község a trianoni békediktátum következtében lett Ausztria része.
Neve is az egykori Őrvidékre telepített székely határőrökre utal. Lakói kiváltságokat élvező, földtulajdonnal rendelkező nemesek voltak.^[1][2]
Ma is, leszármazottjaik is büszkék múltjukra. Történészek azt feltételezik, hogy egykor, a mai két település (Alsó-, és Felsőőr) egy őrhely volt.
„Őrben. 41 nemes család és 106 háznép, A(lsó). Őrben 26 nemzetség és 69 háznép találtatik. Jegyzésre való végre, hogy e nemzetségek többnyire vezeték nevökről neveztetnek, p. o. Ádám, Adorján, Albert, Andorkó, Balás, Bertha, Bertók, Fábián, Fülöp, Gál, Imre, Kázmér, Miklós, Orbán, Pál, Pongrácz… .”^[3]
Címere: csákóban ábrázolt, jobbjában kardot forgató férfit ábrázol.

„Száraz nyelvem kisebzett,
égő fejem zavart.
Elindulok, mint egykor Csoma Sándor,
hogy felkutassak minden magyart.
Székelyek, ott a bércek szikla-mellén,
üljetek mellém!”^[4]

---