Nagyszeben főterének, a Nagypiacnak északnyugati részén áll a Brukenthal Palota, az erdélyi kultúra egyik jelentős intézménye, Erdély első közmúzeuma. Ennek egykori, építtető úra, felvigyázója, fejlesztője Báró Brukenthál Sámuel (1721-1803) volt, Erdély kormányzója Mária Terézia uralkodása alatt, kulturális szervező, macénás, könyvtáros, műgyüjtő. A patinás későbarokk palota előtt állították fel, születésének 300-ik évfordulós évében a nagyváradi Deák Árpád szobrász által mintázott egészalakos szobrát. A felvilágosult gondolatiság rangos transzilván képviselője Brukenthál Sámuel báró, illetve ahogy hivatalosan használják a nevét Samuel von Brukenthal 1774 és 1787 között volt Erdély tevékeny kormányzója. E hivatali beosztása alatt "adó-, igazságügyi- és úrbéri reformot vitt véghez, melynek célja az volt, hogy az erdélyi viszonyokat a monarchiabeliekhez közelítse". A főtéri palotát 1778-1788 között építtette és itt helyezte el jelentős műalkotás- és könyvtári gyűjteményét. Végrendeletében a palota együttest, és az itt létrejött múzeumot, könyvtárat a köz javára ajánlotta, az evangélikus egyház felügyelete alatt, így jött létre a tekintélyes Brukenthal Múzeum, melyet 1948-ban államosítottak.
Az egész alakos szoborra kiírt páltyázatot Deák Árpád érzékeny, részletgazdag terve nyerte, ahogy a zsüri érvelésében megfogalmazta: „ez a terv közelítette meg a leghűbb módon a kiírásban kért feltételek mellett azt a hangulatot, amelyet a szobor kültéri elhelyezésével a város elérni szeretne.” A szobrász a korabeli udvari díszruházatban, az un. Szent István Rend ornátusában kellett ábrázolja az előkelő személyiséget, ahogy az őt megjelenítő, korabeli festményeken is láthatjuk. A báró 1773-ban lett a Szent István-rend commandeurje. Az így mejelenített személyiég alakja, bronzba öntve és igényes, alacsony talapzaton állva emeli a barokk palotahomlokzat és az egész műemléki környezet képi és szellemi értékét.

---