Ez bizony Schätzer József kovácsmester cégére. Azért van a két betű a kulcson.

"Álmok, tervek vasban

Kőszeg, Árpád tér 27. Az ódon kapu fölött óriási kulcs lóg. Dühös szeleknek ellenállva szilárdan és díszesen hirdeti a Schatzel-család mesterségének címerét. Immár 230 esztendeje. Hogyan került ide? Régi, régi történet... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szászországi kovácslegény, akinek vándorútja egyszeresak Kőszegre vezetett Schätzer Bertalannak — így hívták a vándorlegényt :— megtetszett ez a Város, s kérte: hadd telepedjék le! A nagytekintetű városi tanácsurók pedig megfogalmazták a levelet: „Schätzer Bertalan vándor kovácslegény befizetvén Kőszeg város kasszájába 20 forintot, s ezért őt a város polgárai sorába fölvétetvén 1731-ben”.. így kezdődött. A németnyelvű levelet azóta a városi levéltár őrzi, a Schützel-család tagjainak munkájáról, művészetéről pedig a remekmívű kovácsolt vaskapuk, cégérek és dísztárgyak regélnek több mint két évszázada. Az ükapa mellett ugyanis ott szorgoskodott a dédnagyapa, hogy a szakma csíkját-bunját és szeretetét megtanulja, s később átadja majd az ő utódjainak. Így öt generáción keresztül apáról fiúra szállt a kovácsszakma. S a mesterségből lassan művészet lett. Kovácsművészet, amelynek hevétől a vas ridegsége is fölenged, s vörös izzásban vibrálva és sisteregve, de engedelmesen hajlik a megálmodott, eltervezett formák szerint. Mert ők álmaikat, vágyaikat kovácsolták a finom, csipkeszerű lámpákba, a pajkos kedvet árasztó kocsmacégérekbe, s a súlyos tölgyfakapukat díszítő, biztonságot nyújtó vaspántokba. Több, mint két évszázadon át. S Kőszegen, az Árpád tér 27. számú ház kapuja fölött ma is gazdagon díszített kulcs hirdeti a mesterség címerét. Lépjünk beljebb. Nézzük meg, mi rejtőzik a kulcs mögött? Lakatosműhely. Az esztergapad mellett Schätzer József, az ötven éves mester dolgozik. A küszöbön álló új esztendő számára a jubileumok éve. 1961-ben lesz húsz esztendeje annak, hogy a mestervizsgát letette, 35 esztendeje, hogy a szakmával megismerkedett, 25 éve, hogy megnősült, s 30 éve, hogy a Concordia Dalkör tagja. A kovácsművész körül a múltb■— vasba verve. Kulcsgyűjtemény a XIV.—XVIII. századból. Odébb díszes zárak egész sora. Emitt javításra váró cégérek, az Aranyszarvashoz, a

Kőszeg, Árpád tér 27. Az ódon kapu fölött óriási kulcs lóg. Dühös szeleknek ellenállva szilárdan és díszesen hirdeti a Schatzel-család mesterségének címerét. Immár 230 esztendeje. Hogyan került ide? Régi, régi történet... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szászországi kovácslegény, akinek vándorútja egyszeresak Kőszegre vezetett Schätzer Bertalannak — így hívták a vándorlegényt :— megtetszett ez a Város, s kérte: hadd telepedjék le! A nagytekintetű városi tanácsurók pedig megfogalmazták a levelet: „Schätzer Bertalan vándor kovácslegény befizetvén Kőszeg város kasszájába 20 forintot, s ezért őt a város polgárai sorába fölvétetvén 1731-ben”.. így kezdődött. A németnyelvű levelet azóta a városi levéltár őrzi, a Schützel-család tagjainak munkájáról, művészetéről pedig a remekmívű kovácsolt vaskapuk, cégérek és dísztárgyak regélnek több mint két évszázada. Az ükapa mellett ugyanis ott szorgoskodott a dédnagyapa, hogy a szakma csíkját-bunját és szeretetét megtanulja, s később átadja majd az ő utódjainak. Így öt generáción keresztül apáról fiúra szállt a kovácsszakma. S a mesterségből lassan művészet lett. Kovácsművészet, amelynek hevétől a vas ridegsége is fölenged, s vörös izzásban vibrálva és sisteregve, de engedelmesen hajlik a megálmodott, eltervezett formák szerint. Mert ők álmaikat, vágyaikat kovácsolták a finom, csipkeszerű lámpákba, a pajkos kedvet árasztó kocsmacégérekbe, s a súlyos tölgyfakapukat díszítő, biztonságot nyújtó vaspántokba. Több, mint két évszázadon át. S Kőszegen, az Árpád tér 27. számú ház kapuja fölött ma is gazdagon díszített kulcs hirdeti a mesterség címerét. Lépjünk beljebb. Nézzük meg, mi rejtőzik a kulcs mögött? Lakatosműhely. Az esztergapad mellett Schätzer József, az ötven éves mester dolgozik. A küszöbön álló új esztendő számára a jubileumok éve. 1961-ben lesz húsz esztendeje annak, hogy a mestervizsgát letette, 35 esztendeje, hogy a szakmával megismerkedett, 25 éve, hogy megnősült, s 30 éve, hogy a Concordia Dalkör tagja...." ^[1]

---