Még éppen csak "eszméltem" itt, a lapon, máris megkörnyékezett a téma. 2012-ben voltam először Veszprémben, akkor már kerestük az egykori delicatesse-üzletet, ami egy csodás alkotást rejt. Akkor már több éves volt Berci blogbejegyzése, sorolja a létező és a még keresendő alkotásokat. Ami ide vág: "Csizmadia Zoltán: Paraszt kariatidák oszlopburkolat - kerámia dombormű, 1971 (Cserhát lakótelep, sétálóutca sávház, egykori Delicatesse bolt) – feltehetőleg elpusztult, vagy eltakarva".^[1]
Aktualizálás hiányában a valóság már rég elkanyarodott a bejegyzéstől, hiszen rengeteg "keresendő" meglett, vagy legalábbis elég jó információink vannak.
Ha azt vesszük, hogy a Paraszt kariatidákról – kép hiányában – senki nem tudta, milyen is volt, tk. függőben még az állapot volt, hiszen maga az üzlet sem volt meg, hiába kerestük. A kép most állt össze – mivel nem konkrétan ezt, de az alkotót érintő infó-k után kutattam.
Csizmadia Zoltán eredendően festőművész, pályája egy szakaszán megismerkedett a kerámiaművészet technikájával. Így születhettek meg nagyméretű kerámiakompozíciói. Az indulást a hódmezővásárhelyi művésztelep, ill. az ottani majolikagyár műtermében szerzett tapasztalatok adták, aminek alapján elvállalt ilyen jellegű megbízásokat.^[2]
Ugyanide kapcsolódik a felfedezése is, a műszaki kerámia elemeinek alkalmazásával is lehetséges művészi értéket hordozó alkotásokat létrehozni – őrizve ezzel a kerámiaművészet hagyományait, ugyanakkor lehetőséget biztosítva szélesebb körben történő elterjedéséhez. Így született meg a cikk szerint az első ilyen mű, a delicatesse páros oszlopburkolata, a Paraszt kariatidák című alkotás.^[3]
A környezet, ahová készült: Kossuth utca, "Csemege-bolt), "két szép, modern oszlop":
"...vaskos betonlábakat kerámialapok borítják, s ez a kerámiaborítás gazdag ornamentikájával megkapóan kecsessé varázsolja a hat emeletet tartó oszlopokat. Az építészettörténet legkülönbözőbb korszakaiban használt oszlopelemek szintézisével formálta meg ezeket az oszlopokat alkotójuk.... A dór stílus nemes egyszerűsége vegyül a gazdag korinthoszival, a primitív formák a legmodernebbekkel, a népi fazekasmunkák motívumai a huszadik századi nagyipar kerámiatermékeivel. És az oszlopfőt ebben a harmonikus kompozícióban is kariaditák tartják. ...". Az alkotó elmondta, tervei szerint jelen van kiindulásként a természet, a klasszikus oszlopformák, a népi fazekasművészet és "részben a mai technikai, műszaki formák".
A művész nyilatkozata szerint a feladat nem annyira köthető valamelyik képzőművészeti ághoz, az építészethez kapcsolódik. Annak szebbé tétele, a nyitás a szélesebb befogadó közönség felé a cél. "...a művészetet ki kell vinni az utcára. Mindenhova, ahol emberek fordulnak meg, hogy körülvegye őket a művészet..." Az alkotó hihetetlen lehetőségeket látott az eljárásban és alkalmazásában, ami a cikkben olvasható.^[3]
Ezzel szemben a rideg valóság: az alkotás néhány évtizedig élt, megsemmisítették.
"Ez a munkám 2005-ben a privatizáció áldozata lett, mert a Kinizsi Bank a helyiség átalakítása során lerombolta, kilapátolta. Pedig egy olyan műről van szó, aminek nem csak Magyarországon, hanem a világon sincs párja."^[2]

---