A II. világháborúban mintegy félmillió cigány lelte halálát a náci rezsim megsemmisítő- és munkatáboraiban. Közülük több tízezren magyarok voltak, jelentős részüket 1944. novemberében internálták.
Az alkotás minden oldalán domborműjelenetek láthatók, melyek túlélők elmondásai alapján készültek.
Az előlapon az utazást jelképezve a jobb alsó szélétől elindul egy vasúti kerék, amiből hiányzik egy darab, mely a cigányság tragikus sorsát, üldöztetését és haláltáborba hurcolását szimbolizálja.
A második oldalon egy fal mögé bújva egy kisfiú szeme elé tartott kezekkel félve nézi, hogy szüleit viszik a krematóriumba.
A harmadik oldalon a gázkamrában, a zuhanyrózsa alatt rémülten felfelé néző női arc látható, felemelt, rimánkodó kezekkel. Alatta egy meggyötört, lesoványodott férfi reményt vesztve áll, a sínek között, a halál küszöbén.
A negyedik oldalon két női alak látható, beletörődött, reményt vesztett arcok, melyek tudják: nincs menekülés a pusztulásból. A tömb négy élét téglasorok teszik ki, a krematórium kéményét szimbolizálva.

---