Kőszegen a Kálvária-dombra vezető út stációinak állítását a jezsuiták kezdeményezték.
Az elsőt, Buda visszafoglalása évében, 1686-ban állították.
1726-ban Lósy Lipót jezsuita szerzetes által kijelölt helyekre új állomások készültek.
1890-ben épültek a ma is látható kápolnák, a neves bécsi építész, Ludwig Schöne tervei alapján. Krisztus szenvedéstörténetét az 1910-es években készült domborműveken látjuk.^[1][2]
A 15. kápolna a Kálvária-templom mögött áll, Szent Donát képe díszíti.

I. Pilátus halálra ítéli Jézust.
II. Jézus vállára veszi a keresztet.
III. Jézus először esik el.
IV. Jézus szent anyjával találkozik.
V. Cirenei Simon segíti vinni a keresztet.
VI. Veronika kendőt nyújt Jézusnak.
VII. Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt.
VIII. Jeruzsálemi asszonyok.
IX. Jézus harmadszor esik el.
X. Megfosztják ruháitól.
XI. Jézust keresztrefeszítik.
XII. Jézus meghal a kereszten.
XIII. Pietà.
XIV. Jézust sziklasírba temetik.

A kálvária műemlék.^[3]
Figyelmet érdemel az állomások szereplőinek ábrázolásán túl, a házak, Jeruzsálem utcáinak, a bámészkodó, ablakokból nézegető „mellékszereplők” megjelenítése is. Állásfoglalásra, döntésre kényszerítenek, - Jézussal, vagy nélküle-ellene?!
„»Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.«”^[4]

A „Kálvária-templom régi stációi” című műlapon (kapcsolt lap) említett rongálások óta restaurálták, ugyanis egyetlen állomáson találtam sérülést.

---