A kapcsolt lapok már összegzik a szobor történetet, az indulást is. Pici pontosítás fogalmazható meg Lieber Endre átfogó, a 20. század elejének szobrait, emléktábláit dokumentáló könyve alapján.

Az alkotás tehát lényegében 1911-ben készült és két év múlva vásárolta meg (1913) a Fővárosi Képzőművészeti Bizottság a fiatal, de nagybeteg művész műtermében. Augusztusban el is rendelték a szobor bronzba öntését.
Nem sokkal ezt követően Csikász Imre szobrászművész meghalt, a történelem, "a háborús idők" azonban megakadályozták a szobor felállítását.

1931-ben, 18 évvel a vásárlás után, a Fővárosi Vízművek megigényelte a szobrot – kérve a főváros tanácsának engedélyét, hogy gellérthegyi kertjükben felállíthassák. A tanács ehhez hozzájárulását adta. A következő évben (1932) a kis, életnagyságnál kisebb bronzszobrot a Vízművek kertjében, egy csobogó forrás közelében, rózsabokrok tövében, a földön helyezték el. ^[1]

Az eredeti, a művész által bronzba öntetett példány részt vett a Műcsarnok 1911-1912. évi tárlatán, ahol díjat is nyert. Ma a Kiscelli Múzeum udvarán látható.
Másik példánya a Csikász-hagyaték részeként a veszprémi múzeumba került, most helyeztek ki a múzeummal szemben kialakított játszótér mellé, köztérre (ld. a kapcsolt lapokat).

---