Egy nagyon érdekes, de nem túl informatív kiadványt vásároltam egykor. A Városvédő Egyesület kiárusítást tartott, ebbe a sorba került bele a forrásnál elsőként feltüntetett kiadvány, amihez így jutottam hozzá. Aztán többször ránéztem.
A kiadvány egy képgyűjtemény, ami mindössze néhány azonosító adatot tartalmaz a helyre, amit a kép szemléltet. Kb. 10 év után, egy szép tavaszi napon fotózni indultam. A kiindulást a kiadvány adta, ahol a felirat (a címen kívül): "Két pár atlasz, szecessziós".
Három kép van, mindegyiken 2-2 "atlasz" látható, nem igazán értettem, de gondoltam, a helyszínen tisztázódik. ^[1] Nem így történt, mert az épületen meglehetősen sok atlaszt láttam. A látvány meglepő, legalábbis én eddigi tapasztalataim szerint más ábrázolást tartottam atlasznak, mindenek előtt szobor-formát és elengedhetetlenül az épület valamilyen elemét tartják a hátukon, vagy vállukon. Kell is ehhez legalább három dimenzió... és persze két kar, mert ezek az atlaszok bizony torzóra sikerültek. Ám a kiadvány szerzői szakmailag így látták, ezen én nem vitatkozom.
Kevéske kiegészítés, az atlasz-ábrázolások alatt más, kisebb domborművek is láthatók, ezek szerintem a gazdagság, jólét kifejezői, de sajnos a többszöri átfestés miatt nem igazán értékelhetők.
Az épületről: tervezőnek Suppinger Ferenc műépítészt, majd az őt "váltó" Sipos Ferencet tartják, épült a tervezés évében, 1914-ben. A Budapest100 gyűjtésében: "...az Attila útra emeletenként két lakás nézett, 3 illetve 4 szobával; az udvari lakások 2 illetve 3 szobásak voltak; a Logodi utca földszintjét egy két- és egy háromszobás, az első-második emeletet egy-egy négyszobás, a harmadik szintet pedig két háromszobás lakás foglalta el. Ahogy az a korban szokásos volt, a legfelső szinten műtermeket nyitottak: két kisebb nézett ezek közül a Vérmezőre, egy nagyobb pedig az udvar felé. Elegáns polgári lakásokat alakítottak tehát ki: ebben az időszakban már alapvető elvárás volt a fürdőszoba megléte, a három szobánál nagyobbakban pedig szinte mindenhol volt cselédszoba. A földszinten, a melléklépcsőház mögött volt a cselédfürdő: ezzel a kis helyiséggel viszonylag kevés házban találkozunk, és ugyan eredetileg itt is szoba-konyhás lakás szerepelt a terveken, a hatóságok ezt javították.A szocializmus alatt természetesen itt is történtek lakásmegosztások, és mindkét homlokzat jelentős változásokon esett át az eredeti tervekhez képest, de markáns tömegalakítása a mai napig emlékezetessé teszi a házat."^[2]

---