2003 anyák napján a Szemem Fénye alapítvány egy emlékhelyet hozott létre a pécsi köztemetőben, a gyermekparcelláknál. Az emlékmű célja, hogy a gyermeküket elvesztett szülőknek legyen egy méltó hely, ahol az elvesztett gyermekre emlékezhetnek. A carrarai fehérmárványból faragott, szoptató anyát és gyermekét formázó dombormű az évek során valódi zarándokhellyé vált. Immáron hagyomány vált az is, hogy Mindenszentek napján a Szemem Fénye Alapítvány munkatársai, az érintett családok, barátok, ismerősök 1000 darab papírdarvat és mécsest helyeznek el az Angyalsétány mellett található emlékműnél. Egy japán legenda szerint, aki 1000 darumadarat hajtogat papírból, annak a daru – amely a hiedelem szerint maga is ezer évig él – teljesíti egy kívánságát.^[1] Az anya és gyermeke közötti intim kapcsolat márványba faragott örökkévalóságát egy galamb őrzi; egy gyermekjáték - egy kismotor - hever a kompozíció körül. A térdeplő anya haja copfba fonva, karjaival tartott fiúgyermeke behajlított lábain fekszik. Az emlékművet carrarai fehér márványból Horváth Zoltán Jenő mohácsi szobrászművész alkotta^[2], posztamensén egy fekete márványtáblán a következőket olvashatjuk: "Minden másodpercben meghal egy ember. Kialszik egy fény, ami soha többé fel nem lobban. Egy csillag, amely talán különösen szépen világított, de mindenképpen soha nem látott színképe volt. egy élőlény, aki talán lángész, talán jóságot sugárzott maga körül, elhagyja a földet, az, akit, csak egyszer látunk, a hússá-vérré vált csoda nincs többé. Egy emberben sem ismétlődhet a másik, és ő sem ismétlődhet soha többé másban. Minden új lény üstökös, amely az örökkévalóság folyamán csak egyszer érinti a földet..." (Vető)

---