Évekkel ezelőtti restanciámat szeretném pótolni ezekkel a műlapokkal. Lassan két éve annak, hogy egy "füles" végett felkerestem Zuglóban, a Kerepesi lakótelepen 1956-ban épült óvoda épületét. A "kis információmorzsa" pedig nem más volt, minthogy itt bizony régi seccoknak kell lenniük az intézmény falain belül.

Az 50-es években felépült Kerepesi úti lakótelep a korszak egyik legnagyobb budapesti lakásépítési beruházása volt. Első ütemben a Kerepesi út és Bolgárkertész utca közötti tömbépületek készültek el. 1956-ban épült fel a Bolgárkertész utcában egy nyolc csoportszobás, 200 férőhelyes óvoda, akkor több, mint másfélmillió forint volt a beruházás költsége. Az intézményt 1956 október 13-án nyitották meg a gyerekek részére, de a hivatalos avatás az akkori helyzet miatt csak 1957. május 25-én történt meg.^[1][2]

Mind a földszinten, mind az emeleten négy-négy csoportszoba található, melyek végfalaira kerültek annak idején a seccok. A lassan 70 éves alkotásokon mesejeleneteket illetve önfeledten, gondtalanul játszó gyerekeket láthatunk. Sajnos meglátszik az idő vasfoga, több helyen megsérültek, itt-ott kisebb-nagyobb vakolatdarabok is hiányoznak már. Az elmúlt évtizedek tisztasági festési munkálatai is sok helyen nyomot hagytak rajta, van ahol még a maszkolószalag részben vagy egészben ott "díszelgett".

A halványabb színvilágú seccon gyermekek láthatóak, amint egymással játszanak, labdáznak, babáznak. Egyikük a kép jobb oldalán lévő kis kecskegidával játszik. Sajnálatos módon ez az alkotás is nagyon viseltes, rengeteg kopásnyom látható rajta, egy nagyobb darab a vakolattal együtt hiányzik belőle, egészen a tégláig ér a lyuk mélysége. Emellett még tele van ragasztó/maszkolószalag darabokkal, melynek célja a műalkotás megvédése lett volna a tisztasági festések során, de jelen esetben többet ártott, mint használt.

A seccokat stílusjegyeik, ábrázolásmódjuk alapján össze lehet őket párosítani; négy festőművész keze munkáját dicsérik. Egyrészt a látottak alapján a logika is ezt diktálja, másrészt a fotózást követően felvettem a kapcsolatot Szőnyeg-Szegvári Eszter művészettörténésszel, aki évek óta lelkesen és kitartóan segíti kutatómunkánkat. Eszter utánanézett a náluk található mappákban, dokumentumokban az alkotóknak: Sarkantyu Simon, Schey Ferenc, Scholz Erik és Szabó Vladimir festőművészek készítették a seccokat.^[2]

Alaposan szemrevételeztem mindegyik seccot, szignót egyiken sem véltem felfedezni. A beazonosításban Eszter sem tudott segíteni, régi archív fotók nem állnak rendelkezésére a mappákban. Emiatt is tettem kicsit félre a falfestményeket, bíztam benne, hogy a napról-napra bővülő internetes adatbázisokban talán szembejön bármilyen információ, akár régi fénykép, mely talán közelebb vitt volna a "Ki melyiket fest(h)ette?" kérdés megválaszolásához.

Köszönöm az óvoda vezetőségének a fotózási lehetőséget!

Nemsokára érkezik a többi secco is!

---