Mindig hordoz magában némi izgalmat, amikor az ember régi, több évtizeddel ezelőtt készült műalkotások után kutat. Sose tudhatjuk előre, hogy ami már nincs a szemünk előtt vajon csak elfalazásra került vagy "tudatos" döntéshozók által egy bontókalapács áldozatául esett.

Baska József festőművész több, mint 60 évvel ezelőtt 1962-ben készített egy falképet Zalaegerszegre, az ottani Szakszervezeti Tanács által működtetett művelődési házba. Sokáig tévúton jártam, egyetlen fekete-fehér fényképem volt csak az alkotásról, nem tudtam, hogy melyik épületben is keressem. Annak idején a művelődési ház és a mellette lévő szakszervezeti székház épülete össze volt kötve egy folyosóval - ami igaz, hogy napjainkban is megvan-, azonban már régen különválasztották a kettő épületet, az összekötő folyosó elfalazásra került.

Több zalaegerszegi barátom segítségét is megpróbáltam igénybe venni, de semmi nyomra nem akadtunk. A szakszervezeti székház épületét nemrég elkezdték felújítani, a kapott visszajelzések alapján ott nem találkoztak ezzel az alkotással. A tegnapi napon viszont szembejött velem egy régi kép egy közösségi portálon, ahol a háttérben megpillantottam a sgraffitot. Vettem a bátorságot, billentyűzetet ragadtam és emailt írtam a zalaegerszegi színház részére. Pár perc sem telt el, már csörgött is a telefonom. A vonal túlsó végén Salamon Emőke, a színház művészeti titkára mutatkozott be. Elmondta, hogy a keresett műalkotás mind a mai napig létezik, azonban van egy kis "bökkenő" a dologban. Mielőtt elárulnám milyen változás történt a művel, nézzük, mit is olvashatunk a Művészet folyóiratban róla "Az 1962. év monumentális falképei" című cikkben:

"Díszítőművészeti alkotás Baska József zalaegerszegi falképe is. Tér nélküli abszolút sík ábrázolás. A terem szürke falától - amelyen aszimmetrikus foltként áll - keret sem választja el. Az egész fal egyetlen kompozícióként hat, mert annak alapszíne át- meg áthatja a képet. A terem egészének ízléssel komponált világos színhangulatához a képen uralkodó sok fehér folt illeszti hozzá a kompozíciót. Valósággal megkoronázza a belsőépítész egyébként is dicséretes alkotását.

Az élőtől nagyobbra festett emberalakok közül kettő szimbolizálja az előadóművészetet és kettő a közönség rajongását. Az utóbbiak túláradó mozdulata kifejezi, hogy a művészet is nélkülözhetetlen emberi szükséglet.

A kép technikai különlegesség. Freskó és sgraffito keveréke. A négy színnel festett kép tisztán sgraffito is lehetett volna, de az építész tiltakozott a mélyre kapart árkok ellen a kellemetlen porlerakódás miatt. Ennek elkerülésére keletkezett a kétsíkú freskó, ahol a harmadik és negyedik színt berakásos eljárással felhordott friss vakolatra freskószerűen festette a művész. A technikai újítás szín és tónus tekintetében freskó hatását kelti."^[1]

Öröm az ürömben, hogy a falkép mind a mai napig megvan, de jó egy évtizede el van takarva, előtte Ruszt József emlékkiállítása látható. Az ő vezetősével indult meg 1982-ben a Megyei Művelődési Ház átalakításának befejezése előtt egy előévad majd alakult meg az állandó teátrum a megyeszékhelyen.^[2][3]

Nagyon szépen köszönöm az információkat és fényképeket Salamon Emőkének, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művészeti titkárának!

---