Pusztacsalád első említése 1291-ből való: „Chalad-1291.”^[1]
A középkorban az Ostffyak birtoka.
Rövid ideig a Festetich-családé.^[1] „1858-ban Széchenyi István felesége vásárolja meg fia, Ödön számára a Festetics családtól.”^[2]

A lövei nagyerdő szekérútján (Csordahajtó, Vörös-út) egykor vásárokba, búcsúkba, rokonlátogatásra jártak.
A világ zajától messze, az erdő közepén találjuk Krisztus keresztútját.
Két pléh-Krisztus szegélyezi a stációkat.
Krisztus szenvedéstörténetének tizennégy állomását Grubits János hidegségi fafaragó tervezte a vasúti talpfákra, a színes kerámiákat Káldi József rábapatonai művész készítette.
A keresztutat Fodróczy László plébános úr szentelte fel 2016. augusztus 27-én, és minden év augusztus utolsó szombatján szentmisét tartanak itt.
A kerámiák hátterét a négy évszak változása színezi, vagy teszi komorrá, mint itt a képeken is a tölgyek téli, elmúlásra emlékeztető, ködbe hajló csupasz ágai, amikor decemberben erre jártam.
A stációk örökbefogadóinak nevét kis táblák örökítik meg.

I. Pilátus halálra ítéli Jézust.
II. Jézus vállára veszi a keresztet.
III. Jézus először esik el.
IV. Jézus szent anyjával találkozik.
V. Cirenei Simon segíti vinni a keresztet.
VI. Veronika kendőt nyújt Jézusnak.
VII. Jézus másodszor esik el a kereszt súlya alatt.
VIII. Jeruzsálemi asszonyok.
IX. Jézus harmadszor esik el.
X. Megfosztják ruháitól.
XI. Jézust keresztrefeszítik.
XII. Jézus meghal a kereszten.
XIII. Pietà.
XIV. Jézust sziklasírba temetik.

A keresztút történetét magától a tervezőtől, Grubits Jánostól ismerem. Az információs táblákon leírtak adalékként szolgálnak.

---