Nemrég Fóth Ernő kettő nagyméretű szombathelyi gobelinjeiről készítettem műlapokat itt az oldalon. Akkor kerültem kapcsolatba a Szombathelyi Képtár igazgatónőjével, Cebula Annával. Ő ajánlotta a figyelmembe, ha van rá lehetőségem keressem fel a városban a Bartók Béla Zeneiskolát és tekintsem meg Szántó Piroska Munkácsy- és Kossuth-díjas magyar festő, grafikus Cantata Profana^[1] című gobelinjét is. Megfogadtam a tanácsát, a következő szombathelyi utam során így tettem.

"Történetéhez szorosan kapcsolódik, hogy az 1909-ben alapított zeneiskola számára a 20. század hatvanas éveiben – akkoriban Magyarországon ez kuriózumnak számított – új otthont kezdtek el építeni. Még javában folyt az építkezés, amikor megszületett az elhatározás, hogy – az iskola aulájának ünnepibbé és meghittebbé tételéhez – kiírnak egy gobelinpályázatot. Az 1968. augusztus 19-én megnyitó új iskolaépületbe csak három évvel később, 1971-ben helyezték el a díjnyertes munkát, melyet Szántó Piroska tervezett. A téma adott volt, Bartók Béla Cantata profana című kórusművének textilbe álmodása. Az óriási méretű (210 x 395 centiméter) szövött kárpit a Cantata profanában szereplő szarvasvadász apának szarvassá változott fiairól szól. Koloritját tekintve a zöld, a kék, a sárga és a barna színek megannyi árnyalatával dolgozott a művész. Az óriás gobelinen, mely egy szürreális álomhoz hasonlít, az erdő adja a hátteret. Premier plánban a mű mértani közepétől balra egy nagy agancsú szarvasfej látható, valószínűleg a legidősebb fiút ábrázolva, akinek a szájából pára szökik kifelé. Tőle jobbra egy páva lépked kecsesen a mű jobb széle felé. Több helyütt szarvaslábak bukkannak elő az erdő aljnövényzetéből és a fák sziluettjei mögül. Nem látható, de sejthető a további nyolc szarvas-ifjú jelenléte is. Az eredeti mondában leírtak szerint a szarvassá változott ifjakat fáklya fénynél várja haza édesanyjuk, erre utalva a gobelin felső egy harmadában megannyi apró gyertyaláng lobog, többek között a már említett, a mű bal oldalának alsó részében levő szarvas agancsán is. Az édesanya és a bánatában őt támogató édesapa sejtelmes és piciny alakjai az alkotás jobb alsó sarkában kaptak helyet. Szántó Piroska ebben a gobelintervében a témának köszönhetően – mely a makulátlan természetben otthonra lelő fivérek történetét meséli el – megjeleníthette az általa oly nagyon szeretett természetet, a faunát és a flórát."^[2]

A gobelinek elkészítése során sajnos a legtöbb esetben csak az azokat tervező művészek nevei ismertek, ritkán kerülnek elhelyezésre a falikárpitokon a szövők nevei, monogramjai. Ebben az esetben is csak a tervező szignója (SZP) látható a gobelinen, azonban mellette egy kis táblán olvasható a készítőkről is információ: "Szőtték: Major Éva és Rithnovszky Csabáné, Készült az Iparművészeti Vállalat Gobelin Műtermében"

Köszönöm szépen az iskola vezetőségének és munkatársainak a megtekintési és fotózási lehetőséget!

---