Már fotózás közben is feltűnt a görnyedve térdeplő alak, az elsiratott hozzátartozó iránt érzett fájdalom beszédes kifejezése. Az itt nyugvó fiatalember nevét, a síremlék vésetét (ill. annak töredékét) nagyon nehéz volt lefényképezni, az emléket benőtte a növényzet, miközben a dombormű anyaga is szomorúan sötét foltokkal mutatja a nemzeti sírkert jellemző állapotát.
Zombory Vilmos (1910-1938) fiatalon, 28 éves korában halt meg. Foglalkozását nézve újságíró, fotóriporter,a leírás szerint baleset áldozata volt. ^[1][2]
A tragédiát a sajtóban visszakeresve le lehet követni. A fiatalember is azon a gépen volt, ami Debrecen közelében kilenc utasával, ebből hat újságíróval és a három főnyi személyzettel lezuhant 1938. augusztus 10-én. Valamennyien meghaltak a géphiba miatt bekövetkezett baleset következtében. A hivatalos hír másnap jelent meg a Magyar Távirati Iroda közleményében.
Már a kiadványból is megdöbbentő képet kapunk. A hat elhunyt újságíró közül négy adatai itt sorakoznak, mint akiket sorsuk összeköt. A 42-es parcellában temették el őket augusztus 14-én, majd később kerültek át a 34-es parcellába.
Temetésükről természetesen tudósított a korabeli sajtó: „Tizenkét katafalk a Kerepesi-temetőben " – név szerint is sorolva, kik voltak a szerencsétlenség áldozatai. A cikkek felidézik a katasztrófa előzményeit, részleteit, az azonosítás borzasztó részleteit.
A szertartás terveiből: "A temetésen a koporsók mellett minden szerkesztőségnek két-két tagja zsakettben, azonkívül a légügyi hivatal pilótái szolgálati díszben állanak díszőrséget.
Az újságírók koporsóit a Jókai-lepel takarja le. A lepel a középső koporsóra kerül és a többi koporsóra a Jókai-lepel folytatásaként gyászfátyollal bevont nemzetiszínű szalag kerül".
A temetés tartama alatt három repülőgép keringett a temető fölött... Az egész ország részvéte kísérte az áldozatokat utolsó útjára .
Egy, a megjelentek közül, akitől a sírfelirat származhat: „Enyém voltál, enyém maradsz örökké. "

---