A fotók már nem igazán frissek. Valahogy kimaradt a síremlék bemutatása. Talán tudom, legalábbis sejtem az okot.
A síremlék felirata szerint itt nyugszik Szántó Ferencz, akinek rövid életet adott a sors, élt mindössze 43. évet. Halála pontos dátuma 1922. június 14. Megható sírfelirat idézi az elhunyt jellemét, de sem foglalkozása, sem egyéb adata nem derül ki, mint ahogy nem tudja Tóth Vilmos adattára sem, ahonnan a sírhelyet tudtam azonosítani, ill. az alkotó neve származik.^[1]

Újsághír, halálozási rovat néhány nappal később. Szántó Ferenc temetéséről tudósít, és szinte biztosra veszem az azonosságot. "A kerepesi-uti temetőben temették Szántó Ferencet, a Mezey és társa cég főnökét, ki a pénzügyi és kereskedelmi körök becsülésének és szeretetének örvendett. A nagy gyászoló gyülekezetben ott láttuk kereskedelmi és pénzügyi világunk előkelőségeit, kik a fiatalon elhunytat elkísérték utolsó útjára...." ^[2]

A sírvers, Hevesi Sándor írása, őt idézi:
"Ember volt a javából, férfi a munka porondján,
kincse a hitvesnek, jobb fele, őre, híve.
Ifjú sarjai közül ifjan ment el a földről,
néznek utána merőn: bánatos, árva szemek.
Végtelen útján most jó tettel járnak előtte:
bennök az ő szíve zeng, s nyílik az égi kapú".

A talán sírszobor feltételezésem szerint a gyászt, a görcsösen egymásba kapaszkodó hátramaradottak fájdalmát jeleníti meg.
Fontosnak tartom másrészt, hogy a szoborcsoport alakjai az antik világot idéző ruházatot viselnek, vagyis valószínűleg az üzenet elég konkrét, de sajnos, nem tudtam azonosítani.

---