Egy olyan szobrot, síremléket is találtam a Fiumei úti temetőben, ami az eddig forrásul használt könyvben nincs benne. Hogy miért nincs, azt csak találgatni lehet. Legyünk jóindulatúak, és feltételezzük, hogy amikor a könyv adatait gyűjtötték, éppen felújításon esett át a mellszobor...
És, talán itt kell leszögezni, hogy a Tóth Vilmos könyve nem művészettörténeti, hanem művelődéstörténeti adattár. A temető hivatalos adataiból összeállított tényeket tartalmazza. De, mint jelen esetben látható, érdemes a szobrászokról megjelent könyvekbe, írásokba is belenézni. Kostyál László doktori disszertációja a szobrászról nekem itt van kézközelben, az asztalomon, meg egy kicsit más tördelésben megjelentették a neten is. A könyv egy része, Kisfaludi Strobl Zsigmond műveinek katalógusa, a 203–243 oldalak között. Mivel sejtésem szerint a nyáron még számtalan művét fotóztam le a szobrásznak, ezért figyelmesen végigolvasva, rájöttem, hogy ez az alkotás is az ő műve. A közel 900. tételből álló listában a 792. alkotás. A bal oldali sírboltoknál sétálva, az út egy része a szovjet katonai parcella mellett halad el. A sok, díszítetlen síremlék között egyedül volt ez a mellszobor, így lefotóztam. Többször körbesétáltam, kerestem a szignót, de nem találtam meg. A mellszobor kb. életnagyságú, és nemrég újították fel, a látvány alapján.
A könyvem azt írja, hogy forrása egy Szovjet Híradó volt, amit 1965. március 7-én sugároztak.
Hogy részletesebben ki volt a gárdahadnagy, akiről Budapest 16. kerületében úttörőcsapatot is elneveztek, ezt számomra már homály fedi: https://www.facebook.com/groups/xviregikepeken/permalink/651359781999778/?comment_id=651409878661435&reply_comment_id=807673083035113
A síremlék a második világháborúban elesett katonák síremléke között áll.

---