Szomorú emlék, lányuk elvesztése adta az alapgondolatot az idős házaspárnak. Lányukat korábban elvesztették, rá emlékeznek a szoborral, amit a városnak ajánlottak fel – egyben a tér szépítésére, a város gazdagítására, mások számára példát mutatva. A bronzból és mészkőből készült kompozíció alkotója Lebó Ferenc.

A házaspártól: „Mindenképpen szerettünk volna megemlékezni szeretett lányunkról, aki 50 évesen, 6 évvel ezelőtt, súlyos betegségben hunyt el”... „Ez egy méltó emlék a gyermekünknek, de példát is szeretnénk mutatni vele azoknak a győri polgároknak, akik megtehetik és szívesen hozzá is járulnának a város környezetesztétikai gazdagításához.”

A házaspár kérése annyi volt, hogy a szobor "a mindenkori győri színház környezetébe" kerülhessen, de jelenleg még a Bem tér környezetét szépíti. ^[1] Továbbiakat, többek között az alkotó szavait ld. a forrásban.

A padon két fiatal ember ül. Most lepett meg éppen, hogy Trixi 50 éves volt, annyira zsenge ifjúkat láthatunk a kompozíció szereplőiként. Talán azt a képet, amit a szülők őriznek gyermekükről, aki számukra mindig fiatal marad.
Meglepő a sugárzó ártatlanság, a két fiatal távolságtartása, miközben – legalábbis a fiú – kicsit feszengve, de mégis elragadtatással néznek egymás felé.

A lány csinos, rövid szoknyát és magas sarkú cipőt visel, haja enyhén göndör Ölében könyvet tart, tekintete nyitott. Az ifjú kezeit kamaszosan combjain tartva elragadtatással néz a lányra. Úgy ülnek ott, mint akiket éppen megérintett az érzés, talán ez az a pillanat, amikor szerelem lángra kap.
„A szerelem egy csodálatos érzés, ami felemeli az ember lelkét, biztos vagyok benne, hogy a szerelmesek zarándokhelye lesz a Bem téri szoborkompozíció...”^[1]

---