Budapest Székesfőváros Elektromos Művei épületének díszítő alkotásaival két műlap is foglalkozik. Az első kiemelten bemutatja az Elektromosság című Ohmann-szobrot, amit a főkapu bejárata mellett, rendhagyó módon nem a kapu felett, de nem is földmagasságban helyeztek el. A másik műlap amolyan gyűjtemény, ahol a fotók között mindössze egy "vendég"-felvétel született az idők során erről az alkotásról. Ez pedig most "átszármazik" erre a műlapra.
Az Elektromos Művek és a Markó utcai transzformátorház építéstörténetével mindkét műlap foglalkozik, érintőlegesen. Bemutatni nem is lehet, mint ahogy a talált, 40 oldalas tanulmányban tallózva is kiderül. Mégis sok minden ide kívánkozik – pontosításképpen. Így pl., hogy az ott leírtak alapján a transzformátorház (Markó utca 9.) esetében a tervező-építész kizárólag Román Ernő volt (a külön kiírt pályázat konkrét nyerteseként), de talán az is, hogy a két építész közötti "rendszeres konzultáció" erős viták között folyt, amit a Tér és Forma című lapban 1932-ben közzé is tettek, majd később mindkét részről helyreigazítások is jelentek meg.^[1] Ebben azonban itt nem lehet elmélyedni, inkább bejárati kapu felett elhelyezett alkotásra térek át.
Arra sétáltam, fotózásra alkalmasnak ítélt időben. Kivételesen más célom nem is volt, mint körbenézni fotós szemmel ezen a helyen, ahol ezerszer mentem el, de legfeljebb futtában vetettem egy pillantást a transzformátorház kapu feletti címerére. Talán az itt látható görög istenséget, pontosabban azok második nemzetségének ^[2] tagját korábban észre sem vettem.
Ő pedig Prométheusz, a görög mitológiából ismert hat titán ^[2] egyike. Ahogy egy lábjegyzet utal rá (bár nem volt kétséges), "Mind a transzformátorház, mind a lakóház képzőművészeti ikonográfiai programja az elektromosság,
elektromos áram fogalomkörében lett megalkotva."
Prométheusz az a titán, "aki ellopta a tüzet az istenektől" és ezzel kivívta Zeusz haragját. A történet nem egyszerű, mint ahogy a mitológia részletei soha nem azok. Zeusz őt („előrelátást”) és testvérét, Epimétheuszt („későn gondolkodót”) ^[4] bízta meg azzal, hogy teremtsenek "lényeket", a föld benépesítésére. "Epimétheusz teremtette az állatokat, Prométheusz pedig az istenek képmására az embert, de olyan sokáig foglalkozott vele, hogy mire elkészült, Epimétheusz az összes előnyös tulajdonságot elhasználta az állatok teremtésénél." Bátyja megsajnálta teremtményeit és nekik adta a tüzet, ami eredendően csak az istenek tulajdona volt, így az állatok fölé emelte őket. Ezzel vívta ki Zeusz haragját, aki visszavette a tüzet , sötétségre ítélte az embereket és nem ehettek, csak nyers húst. ^[3] A történet folytatódik, olvasható a forrás cikkében.
Itt Prométheusz a középpontban térdel. Izmai kidolgozottak, két kézzel fogja és tartja feje fölé a fáklyát, az égő tüzet. Körülötte elektromos villámok láthatók, így kötik össze a mitológiai témát és illesztik a jelenetet az ikonográfiai programba.

---