Somossy Béla, hajdúböszörményi polgármester 1914. szeptember 6-án indítványozta, hogy a háború lezárulta után, amikor már pontosan lehet tudni az elhunytak számát, állítson a város tiszteletükre egy emlékoszlopot. Ám november 20-án úgy döntött a közgyűlés, hogy egy emléktáblát készíttetnek a városháza lépcsőházába. Ez a tábla el is készült 1916-ban a budapesti Gerenday és fia cég által. Ám a háború végéig oly nagy lett a hősi halottak száma, hogy nyilvánvalóvá vált, hogy nem fér el az elhunytak neve egy táblára; így még két tábla készült el végül. Mivel sokáig nem volt teljes lista a hősi halottakról, 1922-ben a rendelkezésre álló névsort a város levéltárában közszemlére bocsátották, hogy bárki pontosíthassa az adatokat. Így 171 személlyel bővült a lista, amelyen ekkor már 774 hősi halott neve szerepelt. Az elkészült, kiegészített emléktáblák leleplezésére a Hősök Emléknapján, 1927 május 29-én városi díszközgyűlés keretén belül került sor; beszédet mondott Pákozdy Sándor megyei alispán, Sóvágó Gábor és Barkóczy Endre református lelkészek, Szűcs Lajos gimnáziumi tanuló pedig elszavalta Vietórisz József: Beszél a márvány című költeményét.^[1] A három nagyméretű emléktáblát réz keretezés díszíti, két tábla sarkai felett egy-egy turulmadár őrködik, a keretezést babérleveles koszorúk ékesítik, valamint Máté evangéliumának sorai is a hősök emlékét idézik.

---