A váci Pannónia Ház értékes alkotások kiállítóhelye. Az itt helyet kapott anyag sokrétű, a történetet nehéz is követni.
Gádor István életmű kiállítása és Nagy Sándor sorban felállított szobrai mellett helyet kapott a Hincz Gyula 1980-ban Vác városának felajánlott festmény-gyűjteménye is.^[1] Szemelvényként: https://www.facebook.com/page/1687724538146538/search/?q=Hincz%20Gyula
Ez a kiállítás korábban már létezett, de a későbbiekben, 2021 szeptemberére restaurált alkotásaiból újból tárlat nyílt. ^[2]
A kettő között, egész más ügyben, 2017-ben jártam a múzeum udvarán. Akkor találtam ott ezt az alkotást, amiről gyakorlatilag semmit nem tudok. De nem csak én, mivel megkérdeztem egy ottani múzeumi szakembert, aki tömören csak annyit mondott, ők sem tudják, mi az alkotás. Csak annyit– ez is valószínűleg alapos kutatás eredménye – hogy Hincz Gyula alkotása és éppen azért került oda, hogy megpróbálják a hátterét kikutatni.
Sajnos, nem tudom, milyen irányt vett a kutatás. Amikor legutóbb arra jártam, nem volt időm benézni sem, pedig azóta izgat. Hiszen ez egy óriási, jellegzetes kerámia-szobor és amennyire rálátásom van a művész életművére, egyedülálló.
Első, felületes ránézésre egy óriási farönknek tűnik. De van keze és van arca – kicsit megnyúlt, számomra fájdalmas kifejezéssel. Hogy milyen ügyben láthatók rajta nagyobb odúra emlékeztető dudorok, mélyedések, mit ölel karjával, nem lehet tudni. Azt sem, milyen volt eredetileg, hiszen úgy tűnik, hiányoznak egyes darabjai.
Szívből remélem, hogy már többet lehet tudni erről az alkotásról. Azt is, hogy vár rám (vagy másra), hogy megkérdezhessük, mi lett a végeredmény.
Hincz Gyula művészete jobb sorsra érdemes. Írják róla a 2012-ben megszűnt "Értéktár" honlapján, a gyűjtemény kapcsán: "Hincz szakmai megítélése számos, nem mindig kedvező kritikát váltott ki a magyar művészeti életben. Sokszínű életművének előnye egyben hátránya is. A stílusok zűrzavarában méltánytalanul elhanyagolt munkássága tulajdonképpen egy végeérhetetlen útkeresést rejt. A 20. század első felében kibontakozó, a külső hatásokat, impulzusokat alkotásaiban megfogalmazó művész a helyét, de elsősorban a művészi nyelv legteljesebb kifejezési formáját kereste. Hincz ahhoz az alkotói típushoz tartozik, akinek stílusa folyamatosan ideológiai, társadalmi és művészi hatásoknak van kitéve, melyeket aktívan felhasznál, rugalmasan beépít saját formanyelvébe. „Az egyéniség varázsa nem az állandóság, hanem a fejlődés.” – vallja maga a mester."^[1]

---