Jobban megfigyelve ez egy igen összetett díszítésű épület – annak ellenére, hogy stílusát szecessziósnak mondják, pontosabban a Szecessziós Magazin gyűjteménye befogadta.^[1]
Az épület 1911-ben készült el, tervezője Berger Dezső, aki – mint írják – az egykori Csáky utcai ház 5. emeletén műtermet alakított ki. A forrás kutatója sok helyen járt, tervrajzokat böngészett, én így a nyomdokaiban lépkedek.^[2]
A homlokzatot felmérve az épületdíszítő elemeket több csoportba lehet sorolni. Vannak, amik egyértelműen megfeleltethetők a szecessziós stílusjegyeknek, van, ami általánosabb, de ez a dombormű igazán érdekes, elüt. Tulajdonképpen a mit sem sejtő járókelő egy szocreál képnek is gondolhatja az idilli jelenetet, amit lát. A ház eredeti funkciója nem ismert, de a kutatások szerint mintha "jobb sorsra érdemes" lakóknak/tulajdonosoknak készült volna. Utalnak erre az alaprajzokon látható salon ill. ebédlő jelölések.^[2] Család azonban mindig és minden korban volt, csak a fentiek szerint azt gondolná az ember, a hazatérő, vagy éppen találkozó családtagok életvitele más lenne. Mondjuk a gyerekeket a nevelőnő vinné sétálni, hazatérésükkor is ők kísérnék.
Itt nem ezt látjuk, a család jobbról a még éppen csak járni tudó kislányt óvó, vigyázó édesanyából, balról a munkából vállán csákánnyal hazatérő családapa, a kisfiát vezető férfiből áll. És az igaz, hogy egy munkást ábrázolni leginkább realista felfogásban lehet, mint itt is.
Hogy kik lehettek a ház lakói, ennek alapján is megfejthetetlen. De annak oka van, hogy a kapu fölé ez a dombormű került. Kis, mai szépséghibával, mivel a többszörös átfestés következtében a kontúrok elvesztek (hiába pótolta kicsit sajátos módon az idő a rárakodó vékony koromréteggel), az életkép sérült, ha nem is fizikailag.

---