A Barátság kútja körül felállított négy puttó nem ahhoz az alkotáshoz tartozik, ez igen régóta ismert tény. Stílusa is látványosan elüt, a témától is idegen. Ami érdekes, ez nem zavaró. Nem, hiszen egy barokk város barokk főterén állnak.
A kút felállításához: eredetileg Mátyás király születésének fél évezredes ünnepéhez kötődik a gondolat 1949-ből, de a címer-domborművek még annál is később, megint csak külön kerültek a kút oldalára.^[1]
Olvasom, a kis puttók "önmagukban is kiváló barokk alkotások", létrejöttüket a 18. század második felére datálják. ^[2] Történetük érdekes, bár nekem nehéz volt azonosulni rögtön a részletekkel. A forrás cikk szerint a négy, egyértelműen összetartozó szobrocska valamikor a most (újra) a Fehérek temploma mellett álló Madonna-szoborhoz tartozott. Mint írják,a kidolgozás láthatóan azt mutatja, nem önálló alkotások, mivel "... hátsónézetre nem voltak beállítva."
A Mária-oszlop, vagyis Madonna-szobor a 18. században a mai Március 15-e tér közepe táján állt, Talapzatát díszítették volna a puttók. (Ha így volt, a puttók szobrai nem is igazán mozdultak el eredeti helyükről.)
A Mária-szobrot valamivel jobban ismerem, de arányaiban nehezen képzelem el, hogy ezek a kicsinek mondott szobrok a leírtak szerint álltak volna. Két műlapunk is foglalkozik a Madonnával (eredeti helyén, a tér közepén és a mai helyen bár több helyen is állt Vácott – ld. kapcsolt lapokat).
Mégis támaszkodom a cikk állításaira, mivel a írója Stefaits István – rákeresve – Vác igen aktív muzeológusa, komoly publikációk írója volt a '60-as, '70-es években.
A puttók igencsak hasonlítanak egymásra. Méretre megegyeznek, hátukon lepelszerű köpeny, egyik kezüknél egy címer látszik (bár az egy kivétellel, ami épp az Erény, pajzsuk üres) és mindegyikük tart kezében egy tárgyat, ami szerint – mint olvasom, a "reneszánsz korban használt jelképek" alapján – címük is meghatározható.
Erről a szoborról: "A negyedik, amelyik eredetileg is újabb keletű kiegészítés volt, nem tart atribútumot, ezért nem lehet megállapítani, hogy eredeti-e az, amelyik a középkori bölcseletből származó erényt jelképezi. De így, megcsonkítva is, nagy művészettörténeti és kultúrtörténeti értékek, mert hazánkban ritka ábrázolásformát képviselnek, és jó szobrász kezéről tanúskodnak."^[2]

---