"A nyertes pályamű méltatása:

A pályázók a megadott helyre a lehető legjobb megoldást találták, mely a szokványos szökőkutas pihenő helyett magas esztétikai színvonalú meditációs helyet kínál a felüdülésre, vagy éppen magányra, kikapcsolódásra vágyó hallgatóknak.

A mű lejtős téren összefutó, két gyalogút kereszteződésében, a kollégium két épületét és a parkolót összekötő derékszögű tér sarkánál, az épületek és külső környezetük találkozásánál helyezkedik el. Feszített víztükrű medence fölé hajoló, egymáson elcsúsztatott, és elforgatott, egyenlő oldalú háromszögekből épül fel, nyitott, ugyanakkor többdimenziós testszerű teret alkotva.

A síkok a domborzat dőlését folytatják, és a rövidebbik út felett fedett mennyezetként szolgálnak. Ide koncentrálódik a természeti környezetbe ágyazott mesterséges természet, a lassan lecsurgó víz látványa után a mozdulatlan, derékszögű medence, illetve a domborzatot vízszintes síkká kiegyenlítő vízfelület, a hely határait kijelölő, lezáratlan, döntött falak és a növényi háttér látványa. A kőlapokat idéző, különböző szögekben feltáruló, fehér betonsíkokkal és vízzel formált geometrikus struktúra egyszerre rejtett centrum, barlang, szakrális hely, és a végtelen kiterjedés egy természeti térviszonylatok absztrakt leképezésével és ismétlésével kialakított, védelmet és nyugalmat kínáló fizikai tere.

A mű, mint valami axis mundi, transzcendes dimenziókat nyit. A hétköznapi élet ritmusát lelassítja, ugyanakkor töréspont a természetben. A felnyíló betontest fehérsége, simasága és szabályos mértani formája, illetve a víz szabályozott lefolyása a rend és a tisztaság képzetét kelti és a történés pillanatának várakozás teli hangulatát vetíti környezetébe.

Nappal a fény, éjszaka a süllyesztett fényforrások felerősítik a finom kontrasztokat." ^[1]

Többeket megkérdeztem, mióta nem folyik víz az alkotáson - hisz ez lenne a lényege -, de senki nem emlékezett rá, hogy valaha is működött volna a kút része.

---