Virág Benedek pálos szerzetes, tanár, költő, nyelvész, műfordító (1754?-1830). Dióskálon született, Budapesten halt meg.
Élete utolsó éveiben szegénységben és betegeskedve élt. "A temetés költségeit Ürményi József országbíró özvegye, Komjáthy Anna fedezte. Óriási tömeg kisérte koporsóját a Ráctemetőbe. Sírja fölé egyik tanítványa, Reseta János egyetemi tanár állíttatott kegyelete jeleként vörös márványfeszületet, ezt 1938-ban, amikor a szerzetes-költő földi maradványait átvitték a gellérthegyi sziklakápolna mellé, sírja fölé állitottak." ^[1]
Az első síremlék, a márvány feszület a Tabáni temetőben állt, fotódokumentum maradt fenn róla. ^[2]
1938-ban a hazatért pálosok exhumálták, és a Sziklatemplomban helyezték el rendtársuk hamvait.
"Mikor bezárták a Sziklatemplomot, és elbontották a hatalmas kovácsoltvas rácsfalat, sokáig ott árválkodott a sziklafal mellett a sír. Lassan ellepte a barlangot és a sírt is a hulladék, a szemét. A rácsnak már nyoma sem volt, de a falon ákombákom betűkkel még látszott a krétaírás: „Híres magyar sírja”.
Az irodalom barátai azt szerették volna elérni, hogy Virág Benedek hamvai ezek után a tabáni templomba vagy a közeli parkba kerüljenek. A tervből azonban nem lett semmi. Egy idő után kiderült, hogy a hamvakat – a közönség teljes kizárásával – átvitték a Fiumei úti Nemzeti Sírkert művészparcellájába." ^[3]
A Fiumei úti síremlék egyszerű, egyáltalán nem feltűnő, nem hivalkodó. Méltó Virág Benedek szellemiségéhez. A síremléken lévő domborművet Kőfalvy Gyula készítette. ^[4]
A költő arcképe alatt Virág Benedek hitvallása olvasható:
"Születtem. Szerettem
hazámat s dolgoztam érte.
Ez az én életem története.
Tegyetek ti is így.
Tanítsátok utódaitokat,
s ha azok is így teszik,
akkor Magyarország
boldog lesz."

---