Bizony, én oroszlánnak néztem. csak most, a műlap anyagának gyűjtögetésekor (nem is igazán számítottam, hogy találok ennyit) világosodtam meg, mégis tigris! Az is kiderült, az épület korábbi, mint a szobor és a további díszek létrejötte.
Az alap, egy klasszicista épület 1818-ban épült, majd 1839-40-ben Wagner Sándor megbízására – ugyancsak Hild –, módosításokat hajtott végre. Így egy emeletet húzott rá, a harmadikat, az épület ilyen értelemben akkor nyerte el mai szerkezetét és jellemző funkcióját, így akkor került a kapu fölötti ablak elé "a" tigris, a vendégfogadó jelképeként.
A fogadó és kávéház 1899-ig működött, új tulajdonosa egy trieszti biztosító társaság átalakíttatta és modernizálta, a ház mint bérház működött 1900-tól.^[2] Jelentős "közjáték", időközben itt működött a Kossuth Lajos által szerkesztett Pesti Hírlap című lapjának szerkesztősége és kiadója.^[1]
Legnagyobb bánatomra a leírások érdemben nem térnek ki az épületen látható további díszítő elemekre. Le kell, írjam, amikor arra jártam, először az épület oldalán lévő két relief tűnt fel, mint a lapra alkalmas díszítés. És a férfiportré alapján én Mátyás királyra asszociáltam – emlékezve megszokott ábrázolásokra, ahol fején korona helyett babérkoszorút visel. Szemben vele egy női arc ugyanolyan kerettel; gondolkodás nélkül el tudtam fogadni Beatrix portréjának. Amikor a kapubeugró két oldalán megtaláltam ugyanezt a párost, erősödött a gondolat, valamilyen módon az épület kötődik a királyi párhoz.
Jobban megnézve el kellett engednem ezt a víziót, de biztos vagyok abban, hogy az épület történetének kutatói feltárták volna az összefüggést, ha van.
Kevés kapcsolódó információ van, egyrészt a "műemlékes" oldalon, ahol szó van pl. a "talán másodlagos elhelyezésű nőifej domborműves medalionok"-ról (vagyis az én Mátyás-fejem nőiesítve van), látható még a "koszorúdísszel közrefogott üres mezejű medalion" és természetesen említi a fekvő tigris szobrát, ami mellett "két oldalt, az oszlopok felett, posztamenseken egy-egy antikizáló kőváza ül".^[3]
Átfogó leírást találtam az egykori Tigris szálló történetéről. Itt a sorok írója (Bibó István) több oldalt áldoz az épület bemutatására, de a szobron kívül kizárólag a két vázát említi azzal, hogy azokat utólag helyezték el.^[4]

---