Tormafalu felől érkezve mindjárt a település bejáratánál, magas fák árnyékában áll Páduai Szent Antal szobra.
Bálint Sándornál olvasható, hogy Szent Antal magyarországi tisztelete IV. Béla király korából és a királyi családból származik. A XIII. században készült házioltáron ábrázolták először az Árpádház szentjeivel együtt.
„Antal tisztelete igazában a XVII. század folyamán bontakozik ki és válik hazánkban is szinte egyedülállóvá.” ^[1]
A ferences rend építészetére jellemző a puritánság, a letisztult formák.
Egyszerűség és fenségesség, pontosabban ferences lelkület sugárzik ebből a 1742-ben állított szoborból.
Szent Antal magához öleli a gyermek Jézust, aki kedvesen mosolyog.
A nyolcszögletű oszlop és a talapzat az állíttatás évszámán kívül semmilyen feliratot nem őriz.
Helytörténeti munkákban és a műemlékek felsorolásában sem találtam rá hivatkozást.
A Szentre jellemző attribútumok megtalálhatók: ferences csuhában, derekán a kordával, bal kezében az ártatlanságot szimbolizáló liliom, jobb karján a gyermek Jézus, aki hozzábújik, cirógatja Szent Antalt.^[2]
„Szent Antal páratlan szellemi képességekkel rendelkezett, mégis az egyszerű, jámbor, karján a gyermek Jézust tartó ferences szerzetes képe maradt fenn róla.
Nem véletlenül. Egész életében megmaradt végtelenül egyszerűnek és alázatosnak.” ^[3]
Ünnepnapja, égi születésnapján június 13-án van.

---