A következő napokban - is - az elhunytakra emlékezünk.
A Köztérkép egyezer lapjának lehet témája a "temetői művészet". A "visszaküldött" - meg nem jelenésre ítélt lapjaim között is van egy majd félezer éves, reneszánsz, vörösmárvány sírfedél. Egy templom előterében vigyázzák, éppen túlélte a falu előző templomának felrobbantását, de mivel nem ismert az alkotója itt nem mutatható be.

E lap témáját adó kettőszáz esztendős Szent Borbálával ez nem történhet meg.

"A XIX. század eleji figurális sírkövek másik sokat foglalkoztatott mestere Dunaiszky Lőrinc volt. - Hozzá köthető az 1848 előtti budai síremlékegyüttes egyetlen olyan szobra, amely ma is nyughelyet jelöl: az 1828 körül készült Pistori síremlék. Ez a mű másodlagosan felhasználva Dulitzky Vilmos sírjaként előbb a Németvölgyi, majd a Kerepesi úti temetőbe került. A fővárosi klasszicista szobrászat e ma már alig ismert fejezetének szimbolikus értékű, utolsó tanújele Szent Borbálát, a haldoklók és a keresztényekhez méltó „jó halál" védőszentjét jeleníti meg." ^[1]

A lexikon adatai szerint Duliczi Duliczky Vilmos Ferenc - (Terézváros, Pest, 1827. június 16. – Pest, 1874. szeptember 27.) fővárosi főlevéltárnok, tanácsi levéltárnok - sírján a szobor újra hasznosítása 1874. után történhetett. https://hu.wikipedia.org/wiki/Duliczky_Vilmos

Máshol olvasható:
"... a vízivárosi figurális sírok legfontosabb mestere pedig feltételezhetően Dunaiszky Lőrinc volt. Egyértelműen hozzá köthető a régi budai síremlék-együttes egyetlen olyan szobra, amely ma is síron található: Rosina Pistori 1828-ban készült emléke. A síremlék eredeti tulajdonosának hamvai a Vízivárosi polgári temetőből már a harmincas években Farkasrétre kerültek, a Dunaiszky-mű pedig Dulitzky Vilmos levéltárnok síremlékeként előbb a Németvölgyi, majd a Kerepesi úti temetőbe. "^[2]

A Kerepesi úti temető. II. - Budapesti Negyed 25. (1999. ősz) 258. oldalától ismerteti az 1960 után a Németvölgyi temetőből a 17/1 sz. parcellába - Budai Pantheon - telepített síremlékeket.
Ténylegesen a 259. oldalon:
"17/1-1-54: Dulitzky Vilmos/Dulliczky/(főlevéltáros) 1*1874 [Dunaiszky Lőrinc, „Szent Borbála"; másodlagosan felhasznált, 1828-as kő]." ^[3]

Szent Borbála szobrunk 60 évvel ezelőtti állapotát rögzítő fénykép forrása - tévesen írt évszámmal.
Itt:
"Berza László: Budapest története képekben 1493-1980 - Képkatalógus 1. kötet (1-31978. tétel, 1982)TEMETKEZÉS, TEMETŐK
9797. Szt. BORBÁLA szobor a Dulitzky-síremlékről. = Horler Miklós:
Bp. műemlékei. 2. köt. 301. oldal.
Bp.1962. p. 557. Bq 725/384/2
F. 16x21 cm. Eredetileg
Rosina Pistori számára készült, 1928-ban és a vízivárosi temetőben állott. Valószínűleg Dunaiszky Lőrinc műve.
Wilhelm D. (f1874)." ^[4]

E duplán hasznosított, fiatal, segítő szent nőt megjelenítő Dunaiszky műalkotás magán hordozza sorsa negatív jegyeit. Az ő dereka talán még nem nyújtott, de ruhája dunaiszkysen redőzött. E redők, a kezek, az arc, az egész szobor és alap várja a restaurálást.

---