A mai Bükkösdöt négy településrész alkotja: Megyefa (Mëgyefa, Megyefalva), Gorica, Egéd, és a névadó település.
Weinbert Péter harangöntő 1808-ban készített munkája, - a bükkösdi Szűz Mária Szent Neve és Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt templom harangja - a közelmúltig szolgált.^[1][2]
Domborműves ábrázolásain Szűz Máriát, Nepomuki Szent Jánost és a szent Szűz jegyesét, Szent Józsefet a kisded Jézussal látjuk a zenélő angyalokkal is díszített harangpaláston.
Nepomuki Szent Jánost a vízenjárók és rágalomtól tartók védelmezőjeként is tisztelik, e mellett a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok és halászok védőszentje.^[3] A gyónási titok megtartásáért halt mártírhalált. Szent János megjelenített attribútumai a főpapi öltözet, csipkeszegélyű karing, hermelinpalást, a kezében tartott birétum, a korpusszal ékesített kereszt, alatta a vértanúknak, a mennyországba való győztes megérkezőknek járó pálmaág. Nem ábrázolt az öt aranycsillaggal díszített glória (TACUI=hallgattam), amely a gyónási titok megtartására utal.
Szűz Mária test szerinti mennybevitele szerint ábrázolt. (Nagyboldogasszony)^[4]
Szignóval jelzett.

Ha már képekkel kiegészítette a műlapot Keszthelyi Sándor tagtársunk, úgy gondoltam, hogy illene a gránit tábla feliratára reflektálnom.
„Az élőket hívta, a holtakat megsiratta, a villámokat megtörte.”
Ezek a sorok Schiller Dal a harangról c. művét idézik.
Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango. („Hívom az élőket, elsiratom a halottakat, megtöröm a villámokat.”)
Kodály Zoltán mondta, „Kisgyerekként hallottam édesapámtól. Skandálta. Úgy látszik hamar megtanultam, mert, ha megszólalt a harang, rögtön rákezdtem és skandáltam, aztán megkérdeztem: »Most kiket hív?«- Anyám mesélte, mikor villámlott, sokszor skandáltam: fulgura frango, fulgura frango.”^[5]

---