Az Erdély Panteonjaként emlegetett Házsongárdi temető II. A parcellájában (120-as helyrajzi számmal) található a kolozsvári református kollégium történelemtanára, Kossuth Lajos 1848‒49-es forradalom és szabadságharc alatti bizalmasa, Sámi László (1817‒1881) síremléke. Ugyanide temették feleségét, Király Janka (1830‒1914) fordítót is, akit egykoron Petőfi Sándor foglalt versbe (K. J. kisasszony emlékkönyvébe, 1846).^[1] Mindketten irodalmi álnevet is használtak (Amicus, illetve Amica).
A díszsíremlék ötletét egy bizottság karolta fel, melynek vezetője Hegedüs István (1848‒1925) klasszika-filológus, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem tanára volt. A síremléket 1884. október 15-én ünnepélyesen avatták fel a hozzátartozók, ismerősök és a kolozsvári közönség jelenlétében.
1938-ban a síremlék megjelent egy olyan listán, mely a felszámolásra szánt sírhelyeket tartalmazta. A kezdeményezés megvalósítására végül nem került sor a tiltakozások hatására.^[2]
A sziléziai szürke márványból való obeliszken Sámi carrarai márványból készült domborműve látható. A dombormű alkotója egy carrara-i olasz szobrász, Carlo Nicoli (1848‒1916) volt, aki a Kincses város híres fényképésze, Veress Ferenc által készített és Olaszországba elküldött fotográfia alapján valósította azt meg. Lorentz Ferenc kolozsvári kőfaragó készítette el a dísznyughelyet, két másik helybeli kőfaragómester, idősebb Nagy János és idősebb Reimann Károly valósította meg az obeliszkhez tartozó díszes lépcsőt.^[3]
Az obeliszk az alábbi felirattal rendelkezik:

SÁMI LÁSZLÓ
REF. TANÁR
1817 ‒ 1881
Emelte a közkegyelet. [dőltve]

A sírhely felkerült a romániai műemléki listára (azonosító kódja: CJ-IV-m-B-07839.045).^[4]

---