Az avatóünnepséget 1987. október 30-án tartották, ahol Urbán Lajos közlekedési miniszter mondott avatóbeszédet.
Az ünnepségen tiszteletét tette Farkas Endre, a Légügyi Főigazgatóság vezetője is. A koszorúzások után két sportgép repült át az ünnepség helyszíne felett.

Egy kis történeti adalék:
Az egyszerű szemlélődő, aki nemcsak elhalad a szobor mellett, hanem meg is áll egy percre -elgondolkodni, hogy mit is lát-, el sem tudja képzelni, hogy milyen történet húzódik meg az alkotás mögött. A 60-as évek elején a repülés szerelmesei között már felmerült egy, a magyar repülés úttörőinek felállítandó emlékmű gondolata. 1962-ben több szervezet fordult a Fővárosi Tanácshoz, hogy elkezdhessék az emlékmű létesítését. Persze semmi sem történt, ezért 1966-ban a Központi Repülő Klub levelet írt az akkori tanácselnöknek Sarlós Istvánnak, hogy előre mozduljon az ügy. Nem árulok el titkot, nem történt semmi. Aztán 1974-ben az Esti Hírlapban megjelent egy olvasói levél, ami elindította a lavinát, végül Rödönyi Károly közlekedési- és postaügyi miniszter utasítására elkezdődött a szervezés. Lassan haladt, mert az eredeti rákosmezei helyszínt a Tanács elutasította, végül egyeztetések után lett meg az új helyszín az Örs vezér tere közelében. A szoborpályázatot végül csak 1978-ban írták ki, ahol 4 szobrász öt alkotása szerepelt. Egyik sem nyert, végül pályázaton kívül megbízták Illés Gyulát a szobor elkészítésére. Az volt a terv, hogy 1986-ban a második világháború után újjászervezett polgári repülés megindulásának 40. évfordulójára avatják fel. Ez sem jött össze, mert a Fővárosi Kertészeti Vállalat nem adott engedélyt a terület használatához. Végül minden elsimult és 1987. október 30-án felavatták a szobrot. Említsük meg azért azt a közreműködőt is, aki türelemmel viselte a tortúrákat: Gulyás Zoltán Ybl Miklós díjas építészt.
Röpke 25 év telt el az ötlet és a kivitelezés között, de aki abban a korban is élt annak ez természetesnek hatott...

---