Ambrus Zoltán síremlékét 1939 október 21-én avatták fel.^[1]
Az eseményről a Nyugat című folyóiratban Elek Artúr számolt be. Az alábbiakat írja:
"Magas kősztélé tetejéről szelíden és megbékülten néz le reánk Ambrus Zoltán feje. A múzsa szépséges női alakja hódol előtte és tekint fel hozzá. Ami Ambrus mivoltában testi volt, úgy érzékítette meg és adta át az utókor számára síremlékének ihletett művésze, Beck Ö. Fülöp, aki életének egyik legharmóniásabb művét alkotta meg benne.
Csöndes és bensőséges irodalmi ünneppé lett a síremlék felavatása. Összegyűltek reá azok a legjobbak, akik ismerték Ambrust, nemcsak az írót, hanem az embert is. Ösmerték és szerették, mindenekfölött pedig tisztelték. Mert a tisztelet érzése volt az, amit az emberből Ambrus lénye már első találkozásra kiváltott. Tisztelet előkelő egyénisége, élete menetének nemessége és íróművészetének nagy teljessége iránt."^[2]
A síremlék mai szemlélője nehezen tudja értelmezni az Elek Artúr által leírt mondatot - "Magas kősztélé tetejéről .... néz le ránk". Az Ambrust ábrázoló dombormű valóban ott volt, de már rég eltűnt. ( A síremléket az eredeti állapotában ábrázoló fotó a Petőfi Irodalmi Múzeum blogján megnézhető - https://pimblog.blog.hu/2021/12/08/valogatas_a_pim_ambrus_zoltan-hagyatekabol_iii . ^[3])
Ambrus Zoltán 1861-ben Debrecenben született, 1932-ben Budapesten halt meg. Jogot végzett, de irodalmár lett. A Nyugat egyik alapítója volt, szerkesztett, írt, fordított.^[4]
A sírhely számát a Budapesti Negyedben megjelent összeálítás alapján adtam meg.^[5]

---