Hidegség első írásos említése 1274-ből való, Hydegsyd néven.^[1]
Rendezett, barátságos község Sopron közelében a Fertő partján.
Szakrális emlékekben gazdag település.
Utcái, közterületei folyamatosan szépülnek, új és új képzőművészeti alkotásokkal gazdagodnak.

A faluszépítésben meghatározó szerepe van Grubits János faszobrásznak, akinek nagyon sok alkotás fűződik a nevéhez.
Szívesen kalauzol bárkit a faluban, bemutatva építészeti, kulturális emlékeit, mesél megvalósítandó, jövendőbeli terveiről, festőművészekkel, keramikusokkal közösen megálmodott alkotásokról.
Tőle tudom, hogy a szignóval nem jegyzett alkotások kinek a nevéhez fűződnek.
Ilyenek Káldi Károly^[2] a hidegségi földművelők tiszteletére, emlékére készített kerámiái, amelyek a Szent András-templomhoz vezető út mellett egy ház oromzatán láthatók. A „csempék” skicceit Grubits János tervezte, rajzolta.
A kenyeret sütő asszony és a mezei szorgalomra igyekvő parasztember képe között Rilke átköltött, vagy általam nem ismert fordítású sorai olvashatók:
„Nem talállak. / Itt vagyok, ott másban. / Seholmár, / E föld is halott. / Nem talállak már. Egyedül vagyok.”

Rainer Maria Rilke: Az olajfák kertje című versében:
„Nem talállak. Magamban, itt vagy ott,
másban, sehol se már. E kő is halott.
Nem talállak már. Egyedül vagyok.” ^[3] (Vas István fordítása)

A szőlőleveles kerámia emlékeztet a hidegség határában termelt szőlőkre, az itteni borkultúrára, melynek 1890-ben a filoxéra vetett véget.

---