Máramaros... nem jártam erre. De az emlékmű így is megérintett. Néztem az oszlopokon megformált arcokat-maszkokat – egy külön világ! Erről a világról ír Kovács György és többek között arról, amikor meglátogatta Vida Gézát, aki "modellről" megmutatta és ő a valóságban is meglátogatta az akkor már álló emlékművet 1966-ban.
A helyszín: az 538. számú ház az, aminek "falai közt kaszálta le a csendőrök sortüze" a 29 román, magyar és más nemzetiségű áldozatot. Itt kell az országúton és vasúton átkelni és egy füves domb tetejére felmászva elérhető a Majszinban meggyilkolt hazafiak emlékére készült alkotás. ^[2]
Vida művészetében a máramarosi folklórból indult ki, annak jó ismerője. Régi balladákból, hagyományokból merített. "...hatalmas népi megmozdulást idéz, ...figuráiban a történelem mélyreható érzékelése tükröződik. Alkotásainak természetessége mindenekelőtt a paraszti kifejezésformák használatából adódik, s a belőle áradó, helyi árnyalatú „expresszionista realizmus" feltétlenül megragadja a szemlélőt.... " ^[1]
Kovács György gondolatai a személyes élmény kapcsán: "Vida Géza alkotása valóban drámai hatást keltő. Sajátos eszközökkel fejezi ki a kollektív szenvedést, a közös tragédiát, a tömegek szenvedélyes tiltakozását az ellen, ami Majszinban, a hegyek közt igénytelenül meghúzódó máramarosi községben 1944 szeptemberében történt s ami csak parányi részlete volt a ... borzalmaknak. Az emlékmű... kiált mindenféle igazságtalan háború s a vele járó oktalan szenvedések ellen... (...). Az emlékmű tulajdonképpen tizenkét, kopjafára emlékeztető, faragott faoszlopból komponálódott. A lépcsősor legtetején, kétoldalt, ölbetett karokkal magasodó, fejtől lábig kifaragott két groteszk figura áll. Arcuk megdöbbentő erővel fejezi ki a szenvedést. Ezektől jobbra és balra öt-öt, összesen tíz oszlop következik, körbe elhelyezve. Négyszögű. mintegy két méter magas faoszlopok s csupán a felső részükön látható egy-egy groteszk fej. ...a groteszk fejek megalkotásához az ötletet a máramarosi újévi ünnepek alkalmával használatos régi népi maszkok szolgáltatták, Ahány: annyiféle. Egyik sikerültebb és kifejezőbb a másiknál. Összhatásuk szuggesztív erejű, megrendítő. A kör közepén szabálytalan szélű sima tetejű fehér kőlap nyugszik, alig méternyi magas. Rajta a fölirat: Ezen a helyen esett el 1944-ben a hitlerista és horthysta hatalombitorlók által agyonlőtt 29 máramarosi hazafi...“^[2]

---