Az 1901-es év elején döntött úgy Veszprém városa, hogy csatlakozik kialakult az Erzsébet körül kialakult kultuszhoz és szobrot állíttat tiszteletére. A szobor közadakozásból készült, szoborbizottság felügyelte. A mellszobor elkészítésére Zala Györgyöt kérték fel:: „... a szobor nem nagy méretű, de művészi kezek munkája". Kitűzték az avatás napját és Horánszky Lajost (országos képviselő, szoborbizottsági tag) kérték fel az ünnepi beszéd elmondására. A tervezett program igen tartalmas volt. Az "ifjúsági istentiszteletet" követően a Vármegyeház dísztermében folyt az ünnepség, részben itt hangzott el Horánszky, a kornak megfelelően pátosszal átitatott beszéde is. Ezt követően a szoborhoz vonultak, ahol a leleplezés után a polgármester átvette az emléket, majd a Himnusz hangzott el.
A méltató szavak hangsúlyozták Erzsébet érdemeit, példa értékű életét. „Örökítsük meg tehát maradandó ércben is a mi Erzsébetünk emlékét, ki a mai Magyarország megteremtésében hervadhatatlan érdemeket szerzett magának. Fényes alakját a halhatatlanság glóriája világítja meg, [...] ki a mienk volt nagy lelkének, forrón szerető szívének minden érzelmeivel, s ki jóságáért nem nyert más jutalmat e földön, mint a martyroknak tövis koszorúját”.
„Hulljon le tehát a lepel arról a szoborról, [...], fűződjenek ahhoz a társadalmi és felekezeti béke áldásai, mint ahogy Erzsébet emlékéhez nem is fűződhetik más, mint béke és szeretet, mint a miből állott az ö egész élete.” ^[1]
A II. világháború alatt – mint ahogy azt az egyik archív kép is mutatja – bár sérült, csodával határos módon maradt meg az alkotás. A mellette lévő épület jórészt megsemmisült, a szobor mégis helyén maradt 1947 végéig. Akkor áthelyezték a múzeum mellé, de ez csak átmeneti volt, idővel eltűnt. Az időpont tk. ismeretlen, a cikk írója egy, "a múzeum környékének parkosításával" foglalkozó 1951-es levél kapcsán azzal a feltételezéssel él, akkor bontották le az alkotást. "A parkosítás alkalmat adhatott az erősen sérült, rossz állapotban lévő szobor lebontására." Itt felmerül, az is elképzelhető, hogy az akkori, műtárgyak iránt elkötelezett múzeumigazgató "menekítette a szobrot a múzeumba" – ám erről semmiféle dokumentum nincs. A szobor a múzeumba, annak raktárába került. ^[2]

---