Egy varázslatos település a hegy tetején: Víziszentgyörgy.
Nevét Szent György tiszteletére szentelt templomáról kapta.
A trianoni békediktátum előtt Zala vármegye Csáktornyai járásához tartozott, 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz. Ma Horvátország része, neve Sveti Juraj na Bregu.

A templomtornyon lévő fülkeszoborra nézve Szent János evangélista szavai visszhangoznak bennem:
„A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal.
Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor.” ^[1]

A szobron Keresztelő Szent Jánost látjuk, attribútumaival: teveszőrruhában, kezében a hosszúszárú kereszttel és lábánál a báránnyal.^[2]
A szobor alatt találhatókereszttel díszített márványtáblán olvasható latin nyelvű felirat arról tanúskodik, hogy hálából állíttatták 1771-ben.
A birtokot Zrínyi Miklós 1563-ban ajándékozta a templomnak. 1671-ben, felségárulás vádjával kivégzett Zrínyi Pétert követően új tulajdonosa Festetics György lett.
A XIV. századi templom, mai formáját 1756-1768 között nyerte el.

---