Amikor, még működött Marosi Ilona honlapja, sokat nézegettem. Ott találtam meg ezt a könyvet (később több is készült), amiben a művésznő sorolja, majd illusztrációkkal bemutatja a belsőépítészeti terekhez kapcsolódó alkotásait. No igen, múzeumban volt, tilos pálya – akkor.
Egyszer, amikor mást keresve átrobogtam a múzeumon, kísérőmtől érdeklődtem, meg tudná-e mutatni? Mert ugye vonzó, szépséges látvány: anyaga "poncolt, hajlított sárgaréz", méretei lenyűgözőek ( 60x200 centiméter, súlya nincs megadva). Ha belegondolunk látszólag egy szál "pertlin" lóg, sőt, a sárgarézből készült térplasztika a légmozgás hatására mobilizálódik.
Kísérőm egy mozdulata jelezte, amikor elmentünk mellette, gyakorlatilag nem láttam, ill. más, múzeumi szemponttól kívánatos tárgyak takarásában élvezhetetlen, de főleg fotózhatatlan volt.
Ki gondolta volna, hogy eljön az ideje, hiszen egyrészt a múzeumban avatott alkotások egy ideje bemutathatók, másrészt nyilván lebontották, hiszen az egész múzeum lebontásra került. Sok, monstre tárgy között a két méter fesztávú madár nem hiszem, hogy tényező volt, még abban sem bízom, visszaadták alkotójának.
És ha lebontott, akkor elpusztult... mit jelöljek?
Egy újabb madár, amit bemutatok Marosi Ilona jellegzetes és szeretett motívuma egyikeként. Az utóbbiak sorsa rokon, nem tudunk róluk (ilyenből még kettőről tudok, de fotó nincs), vagy lebontott, mint ez a csillogó fémplasztika.
A Fénymadár emlékére, Fénymadár/Omega (dalszerzők: Mihály Tamás - Trunkos András): https://www.youtube.com/watch?v=rNeVFCu8F54
Meglepő a kontraszt, vö. Marosi Ilona Napmadár c. alkotását, műlapján egy nagyon érdekes verssel. Ott a nap, itt a hold misztériuma.
"Fénymadár,
A lelked egy árnyék, hol jársz
Holdsugár,
Az éjszaka megment téged..."

---