Láttam képeket a csendesen pusztuló rákosszentmihályi temető ma már romjaiban létező síremlékeiről, kriptáiról, aminek hatására meglátogattam a temetőt. A rövid Temető utca bevezet a ma már bekerítetlen, többségében benőtt ágak mögé rejtőzött temetőbe. A bevezető út kisebb tisztáson álló kőkereszthez vezet. Közelebb érve látható rajta egy kis márványtábla, melyen olvasható hogy „Terv. és készítette Ruff Imre szobrász, Rákosszentmihály”.

Díszes műkő-kerítésen belül kis virágoskert, melynek közepén áll a terméskövekből épített talapzat, s azon a hatalmas műkő kereszt, rajta a megfeszített Jézus alakja. A talapzaton egy márványtábla, melyre a következő szöveget véste be a szobrász: "Légy áldva mindannyiunktól édes Üdvözítőnk! A helybéli róm. kat. egyház támogatásával emeltette Istenben boldogult szeretett hitvese emlékére Szvoboda János. 1935”.

A kőkereszt állításáról olvashatunk a Rákos Vidéke archív számában. Ebben leírják, hogy 1935.október 27-én tervezték felszentelni a tizenhat négyzetméteres alapzaton áll a műkő feszületet, mely Ruff Imre szobrászművész alkotása ^[1].

Ruff Imre szobrászművész hirdetéseit lehet olvasni a Rákos Vidéke több archív számában. Ezekből megismerhetjük a rákosszentmihályi szobrász tevékenységét. ^[2]

Ruff Imre sajnálatos haláláról szerezhetünk információt egy forrásból. Ebből megtudhatjuk hogy a Nádor utca 29. szám alatt lakó Ruff Imre szobrász halálát, 38 éves korában, 1944.12.30-án egy aknatalálat okozta.^[3]

Ezekből az adatokból indultam ki születési événél. Ruff Imre élt 1906?-1944. december 30. között.

A rákosszentmihályi temető történetéről Lantos Imre mesél egy cikkben. Ebből megtudhatjuk, hogy 1905-től számítják a temető történetét, ahol a településért sokat tett helyi polgárok, hősi halottak találták meg végső nyughelyüket a sok helyi, katolikus és zsidó polgárral egyetemben. ”A képviselők 1935-ben rendelkeztek arról, hogy a sírkert közepén, a Szvoboda János által állíttatott kereszt körül díszsirhelyet kapnak azok, akik a település neves elöljárói voltak, akiknek Szentmihály a legtöbbet köszönheti.” A temetőt Nagy-Budapest létrehozása után, 1950-ben lezárták.^[4]

A temetőben még láthatóak a szép régi síremlékek, némelyik jobb, de többsége lerombolódott állapotban. A síremlékek többségét sűrű bokrok takarják, védik meg az utókornak, akik talán megvalósítanak egy emlékkertet egyszer. A szép síremlékek alkotóit szinte lehetetlen megtalálni, de köztük lehet minden bizonnyal Ruff Imre helyi szobrászművész több alkotása is.

---