A gyergyószárhegyi ferences kolostor egykori, neves szerzetesének Kájoni Jánosnak (1627 k. - 1687) falfülékében elhelyezett mellszobra az 1975-ben megszervezett (második) művésztelep terméke. Gheorghe Adoc (1926- ) román szobrász alkotása, aki feleségével Gabriela Manole-Adoccal az 1975-ös, a kolostorkertben megszervezett művésztáborban faragott követ, más-más alkotást hozva létre. Noha a művésztábor a kommunista időkben polgári- művelődési kezdeményezéssel jött létre, az egyház morális támogatását is élvezte (maga Márton Áron püspök is támogatta), az itt létrehozott szoborművek világi, profán jellegűek, csupán ez az itt bemutatott szobor tükröz vallási töltetet. Az akkori időkben nem annyira a vallási, mint a történelmi szerepét fogadta el az ideologizált kultúrszféra. A román szobrász is azzal a tudattal faragta, hogy Kájoni román származással is rendelkezett (Ion Căianu-ként említik románul), de ő mégis az erdélyi, székelyföldi magyar és katolikus kultúrát, liturgikus életet gazdagította élete folyamán.
Kájoni János, akit Erdély Pázmányának is neveznek, Csíksomlyón lépett be a ferences rendbe, majd Kolozsváron és Nagyszombaton tanult. Sokoldalú tudományos és művészeti munkásságával, példaadó gyakorlatiasságával tűnt ki a rendtársai közül. Az 1661-es tatárdúlás után újjáépítette a csíksomlyói iskolát, orgonát készített, 1675-ben nyomdát szerelt fel, ahol egyházi könyvek mellett tankönyveket is kiadott. Nyomdaalapítási tevékenységét így fejezte ki a Cantionale Catholicum című egyházi énekeskönyvének előszavában: „Édes hazámnak akartam szolgálni, és másoknak is alkalmatosságot e kis munkámmal adni, hogy akadály nélkül dicsérhessék az Istent.” Ez a sajtó, fontos művelődéstörténeti tényezőt jelentett a székelyföldi és a moldvai katolikusok számára. A zene terén is kiváló munkássága volt: értett az orgonaépítéshez, orgonistaként is tevékenykedett, ő maga is komponált egyházi műveket. 1669-1675 között a szárhegyi kolostor házfőnöke volt és itt is hunyt el 1687-ben.

---