Ez az üvegablak egy olyan gyönyörűség, amit gyakran nézegettem, mint elérhetetlent azokon a fotókon, amik könyvek lapjain költöztek be hozzám. Eleinte azért, mert múzeumban volt. Akkoriban egyáltalán nem volt szabad foglalkozni olyan alkotással, ami múzeumban volt elhelyezve. Később az "elv" finomodott, az "oda avatottak" megengedetté váltak. De ez az alkotás már biztosan nincs meg, mint ahogy az egész Közlekedési Múzeum sincs. Realistaként nem remélem, hogy megmentették, megóvták. Szörnyű elgondolni, szemben a markológépekkel...
Voltam valamikor a múzeumban, de csekélyke részét jártam be, akkor nem láttam. Talán már akkor sem volt? Nincs infó. Pedig feltűnt volna a csodás színkavalkád, a mozgalmasság – mindez falnyi méretben, 280x380 centiméteren. ^[1]
Ugyanott olvasom: az alkotó már főiskolás kora óta tervezett üvegablakokat. Ez a ragasztott technikával készült alkotás művészi szempontból feltétlenül jelentős. Elvontnak látszó alkotás, ami "pontról pontra, jobban mondva körről körre követhető alkotás". Két motívum kapcsolatára épült: elemei a kör és az ellipszis. "Témája a mozgás. A kör tulajdonságain alapszik a szekér, a kerékpár, a gépkocsi és a vonat mozgása; a kör tehát mintegy jelképe a technika sok évszázados történetének. Az űrhajók korát az ellipszis képviseli, mely diadalmaskodni látszik a múltra utaló körökön."
Máshogy, visszanézve: "Témája a mozgás volt. ... Az űrhajók korát az ellipszis képviselte, mely diadalmaskodni látszott a múltra utaló körökön."

---