Időutazásra invitállak benneteket a hatvanas évekbe, egy majdnem elfejtett, különös atmoszférájú, eldugott térre, ahol egy eredeti állapotú, mókás fóka-szobrot találtok. A fóka mögötti sokszög-alakú terméskő-virágágyás egykoron feltehetőleg vízmedence volt. A feltételezést nemcsak az támasztja alá, hogy a fókákhoz meglehetősen illik a vizes környezet, hanem az is, hogy a hatvanas évek derekán előszeretettel építettek sokszögű vagy éppen kacskaringós kerületű, terméskő-vízmedencés szobrokat. (Amiket később szinte mind virágágyássá alakítottak, mivel karbantartásuk munka, idő és pénzigényes lett volna.)

Nagyon örültem a felfedezésnek, mert valami ilyesmire számítottam, csak ez még fókább, még autentikusabb, még hatvanasévekbelibb és még jobb állapotú, mint amire gondoltam volna.

Feltéltenül megőrzésre érdemes, mikrokörnyezetével, a két piros paddal, valamint a terméskő térburkolattal együtt, eredeti formájában.