Polyák Ferenc fafaragó nagyméretű szobráról olvastam, mely a budapesti Normafa Idősek Otthona előtti fák között található ^[1].

A helyszínen, mely az otthon épülete melletti fás-ligetes terület, megdöbbentő látvány fogadott. Az épület és az út közelében levő parkrészen, Polyák Ferenc 1984-ben készített, 190 cm magas kalapos férfifej-szobrát kettéfűrészelve találtam. A viszonylag friss fűrészelési nyomok, a nemrégiben történtekről tanúskodnak. A szobor magasságának felét kitevő talapzat mellett fekszik a hatalmas férfifej.

A láthatóan kezeletlen szobor, a hosszú évek alatt korhadásnak indult egyes helyeken, de mindenképpen a még megmenthető kategóriába sorolnám. E szobornak itt véget szántak, s láthatóan várja további szomorú sorsát a közelében felhalmozott levágott faág-halomhoz hasonlóan.

Megtaláltam, hogy hogyan került a jelenlegi helyére ez a szobor. Számos újságcikkben lehet olvasni az 1983. évben indult akcióról, a Normafánál elpusztult tölgyfákból faragott szobrokkal történő segélykiáltásról. A „Vészjelzés szobrokba faragva” c. cikkből megtudhatjuk, hogy Polyák Ferenc matkó-pusztai fafaragó és a Pilisi Parkerdőgazdaság közös ötlete nyomán, a visszafordíthatatlan károsodást szenvedett, elpusztult tölgyfákból szobrokat faragott ki a fafaragó a Normafán, melyeket a helyszínen elárvereztek, s a befolyt összegből új fatelepítéseket terveztek. ^[2]

A másik kiválasztott újságcikk a „Segélykiáltás – Szobrokban élő fák” címet viseli. Ebből megtudhatjuk, hogy a Normafa környezeti károsodások miatt kipusztulóban levő hatvan tölgy- és szilfájából húszat ki kellett vágni. Ezekből kiválasztott hét fatörzsből faragott ki Polyák Ferenc a normafai munkaterületén, hét parasztember-portrét, a helyszínen töltött egy hét alatt. Ezeket 1983. május 21-án a helyszínen el is árverezték, ahol öt mű talált gazdára. ^[3]

A „magános kőrisfa alatti, szabadtéri, ferde műterem”, az akkor a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa (TOT) Továbbképzési és Üdültetési Központja budapesti, Normafa úti épülete melletti területen volt. A fafaragási munka, és a vele kapcsolatos körülmények nehézségeiről olvashatunk, melyek nem riasztották vissza az elszánt mestert. Talán megtalálhatóak még a Hegyvidék üdülőinek, intézményeinek területén az elárverezett szobrok némelyike. ^[2]

A közös ötlettől vezérelt faragási munka, a kapcsolat nem szakadt meg. Újabb árverést is terveztek ugyanitt 1983. szeptemberére, mely lehetséges, hogy 1984-re áthúzódott. A TOT Normafa úti épületében 1985-ben kiállítása is volt a fafaragónak, amihez bizonyára a helyszínen faragta ki szobrait azt megelőzően. Ezek magyarázatul szolgálhatnak arra, hogy az általam megtalált szobron1984. évi szignó látható. ^{[4] [5]}

---