A magyar görögkatolikusok római zarándoklatára 1900. március 6. és 9. között került sor. A zarándoklatot az 1898-ban alapított Görög Szertartású Katolikus Magyarok Országos Bizottsága szervezte. Egyházi vezetői Vályi János eperjesi püspök (aki együtt utazott a zarándokokkal), illetve Firczák Gyula munkácsi püspök (ő Rómában csatlakozott a zarándokokhoz) voltak. ^[1]
A zarándoklat előzménye a magyar nyelv liturgikus használatának szentszéki betiltása volt, ami 1896 szeptemberében történt. A magyar liturgikus nyelv betiltásával egyidejűleg befolyásos szentszéki tisztségviselők a magyar görögkatolikusok létét is megkérdőjelezték. A zarándoklat egyik célja ezért annak bizonyítása volt, hogy a magyar görögkatolikusok léteznek. A magukkal vitt kérvényben kérelmezték a tiltás feloldását és annak az akkor már több mint egy évszázados nyelvhasználati gyakorlatnak a szentesítését, melynek egyik központja Hajdúdorog, a legnagyobb lélekszámú görögkatolikus parókia volt. A tiltás visszavonását ugyan nem tudták elérni, de a Szentszék belátta, hogy a magyar görögkatolikusok léteznek és a liturgikus nyelvhasználat tekintetében valós lelkipásztori igényt fogalmaznak meg. Ezért a tiltást ugyan nem oldották fel, de a gyakorlatot többé nem szankcionálták. Amikor 1912-ben a magyar görögkatolikusok számára Ferenc József király és X. Piusz pápa megalapította a Hajdúdorogi Egyházmegyét, az alapító bulla liturgikus nyelvként az ógörögöt írta elő. A magyar nyelv liturgikus használatának szentesítése a II. vatikáni zsinat (1962-1965) liturgikus rendelkezései révén valósult meg. ^[2]
A magyar liturgia szentesítését és a Hajdúdorogi Egyházmegye megalapítását kezdeményező mozgalmat Farkas Lajos (1821-1894), Hajdúdorog főhadnagya (polgármestere) indította útjára az 1868-as első magyar görögkatolikus kongresszus megszervezésével. Attól kezdve az 1894-ben bekövetkezett haláláig a mozgalom vezetője volt. ^[3]

---