Vélhetően már az eredeti felállításakor egy fasor árnyas ölelésében képzelték el a műemlék megközelítését. Egy térkövezett úton lehet a kerékpárútról (az egykori országútról) meglehetősen intim módon az alkotáshoz jutni.
A műemlék állításának apropójáról a helyszínen részletesen olvashatunk:

"Tisztelt Látogató!

Azt beszélik e helyről, hogy midőn 1702. esztendőben Úr napja előtt Rákóczit több fogoly társával erre vitték által, egy közkatona itt halászván, nagy harcsát fogott, és Rákóczi az ajándékot, s mást adott helyette a katonának, melyet annak utána a hídról ily kívánsággal vetett a Rábca vízébe: »Bár csak a most raboskodó Rákóczi, ki tégedet, halat szabadnak tészen, hamar a te követőd lehetvén, megszabadulhatna.«
E szép monda emlékére a vármegyei közgyűlés 1935-ben hozott határozata alapján állították 1943-ban az országút közelében a művészi emlékművet, mely BORSA (Schutzbach) ANTAL (1902-1974) győri szobrász alkotása.
A kőműves munkákat Kugler Gyula abdai kőműves mester végezte.

A kompozíció középpontjában a fejedelem áll, kezében halat tart. Körülötte a kísérő katonák. Az emlékmű alsó felén a következő felirat olvasható: »MAGYAROK NAGY ISTENE ADD VISSZA SZABADSÁGOMAT, MINT AHOGYAN ÉN VISSZAADOM ENNEK A HALNAK A SZABADSÁGÁT.«
Az óhaj nem sokkal később teljesedett is.
Az emlékmű felavatva: 2000. XI. 10."

A számos kuruc monda egyike elevenedik meg a domborművön, a megszokott Rákóczi ábrázolás mellett kicsit meghökkentő egy hal megjelenése az alkotáson, és az is feltűnő, hogy nem harcsát látunk, hanem sokkal inkább ponty alakja sejlik fel.
Ellentmondást fedezhetünk fel az eredeti felállítást illetően, mivel a tájékoztató tábla szerint 1943-ban állították az emlékművet, azonban szignó alatt megjelenő évszám: 1946. Hajlamos vagyok a tájékoztató táblán szereplő évszám egyszerű elírására gondolni, ezért utóbbi évszámot sejtem inkább a tényleges felállítási évnek.

Végül álljon itt a szóban forgó rövid monda egy változata, amelyben megjelenik a közelben jelenleg is álló Rábca-híd egy elődje, valamint harcsa helyett ponty a szóban forgó hal:

Rákóczi fogsága
- Dunántúli népmonda nyomán -

"Sokan elárulták Rákóczit, mert olyan becsületes volt, hogy nem ismerte a hamisságot. Elárulta az a francia tiszt is, akire titkos leveleit bízta, s amikor a bécsi kormány a titok birtokába jutott, Rákóczit elfogatta.
Kocsin vitték Rákóczit Bécsújhely felé, és ahol a kocsi elhaladt, kigyűlt a nép az utcára, és levett kalappal állt, így köszöntötte a rabot. Amikor a kocsi Győrbe érkezett, ott éppen hetivásárt tartottak. A vásárosok mind az útra özonlöttek, levették a kalapjukat, úgy álltak sorfalat Rákóczinak.
A Győr és Abda közti hidat katonák őrizték. Amikor meglátták, hogy a kocsiban Rákóczit viszik, egy frissen fogott pontyot ajándékoztak a fogolynak.
Rákóczi megjutalmazta a katonákat, de a pontyot visszadobta Dunába, és azt mondta:
- Eredj, örülj a szabadságnak - bár a gondviselés hozzám is olyan kegyes lenne, mint ért tehozzád, és visszaadná szabadságomat."

---