Lechner Ödön, "a magyar nemzeti formanyelv kialakítására törekvő építész" halálát követően (1914) a Magyar Építőművészek Szövetsége azonnal gyűjtést kezdeményezett "a mester emlékét megörökítő szobormű költségeihez". Az első világháború hosszan hátráltatta a kezdeményezést.
Lechner Ödön Társaság 1928-ban alakult meg, Lechner "emlékének és hagyományának" ápolására. Egy, a mester halálának 15. évfordulója alkalmából (1929) szervezett"életmű-kiállítás" kapcsán az emlékszobor felállításának gondolata újból felmerült. Az egyesület a fővároshoz fordult, ezzel 10000 pengős támogatást "nyert el" egy esetleges alakos emlék állításához.
Nyílt pályázatot írtak ki, feltételei: bronz alkotás, mészkő talapzat (1/5-ös modell és költségvetés), hely: a Japán kávéház (Lechner törzshelye) melletti terület, ahol akkor "egy jelentéktelen díszkút" állt.
Az első akadály: a szemben lévő Jókai-szobor mellékalakjai az „Olvasó leányok" elhelyezésére kívánták ezt a helyet felhasználni. Több, más részlettel a pályázat határideje, a Lechner-emlékünnepély és a kapcsolódó leleplezés terve kitolódott.
A pályázat első két fordulója összegezve sikertelennek bizonyult (bár ezt sokan támadták). Harmadik körben meghívott pályázókkal (ok: pénzhiány) mellszobor készítését célozták meg. Itt Farkas Béla portréja nyert. Ez a verzió azonban nem valósulhatott meg, mivel így nem teljesült a főváros feltétele ("alakos emlék"), vagyis elestek volna a 10 000 pengős támogatástól. Ez és sok más szempont együttese alapján Farkas Béla "végül Lechner Ödön alakos másának egyszerű talapzaton ülő megmintázására kapott megbízást." ^[1] Az így létrejött műről azonban lemaradt Lechner emblematikus házisapkája, viszont egy gyűrött házikabát váltotta fel amúgy mindig elegáns öltözékét. 1932 elejére készült el a szobor agyagmintája, amit hamarosan bronzba öntöttek. Érdekes, hogy a sapkával kapcsolatos polémiával egy 1934-es cikk foglalkozik. Itt látható pl. az az alakos szoborterv is, amin még az ominózus fejfedő szerepel (ld. a képek között). Az elhelyezés (aktuálisan) viszont a Japán kávéházhoz közeli terület. ^[2]
Az elhelyezés kapcsán azonban újabb problémák jelentkeztek. Megszületett a szobor Liszt Ferenc téren történő elhelyezésének engedélye, de közelgett Liszt halálának 50. évfordulója, ami megváltoztatta a Közmunkák Tanácsának állásfoglalását: mégis Liszt (tervezett!?) "monumentumának" kéne itt helyet biztosítani. A társaság különböző rendezvényekkel igyekezett pótolni a szoborállításhoz kapcsolódóan tervezett ünnepségeket. A szobrot három évvel elkészülte után, 1935 késő őszén szállították a "visszakönyörgött" helyszínre. Elvégezték az utolsó simításokat és zsákponyvával fedték le az alkotást, de a végső engedély késlekedett. Mint kiderült, az ok: „az ornamentális lépcsőrész...", vagyis a talapzat kerete, pontosabban az azon lévő „mütyürkék" (stilizált virágok, amiket az építész Lechner magyaros motívumai alapján képzelt a talapzatra), ezeket el kell hagyni. Az újabb engedély megérkezéséig az "emlék" letakarva várakozott úgy, hogy éppen a "mütyürkék" látszottak ki (ld. az első archív képet).
Végül felavatták (1936): „Lechner Ödön a kortársak gyorsan fonnyadó koszorúja helyett, most az utókor halhatatlanságot biztosító ércemlékét kapta". ^[4][1]
1948-ban a tér átalakítását tervezték. Akkor, 12 év után került a szoboremlék mai helyére, az Iparművészeti Múzeum épülete, Lechner egyik emblematikus műve elé.

---