Még évekkel ezelőtt volt szerencsém egy régi ismerősöm által az egyik szombathelyi szakközépiskola auláját díszítő Szkok Iván-muráliát személyesen megtekintenem, melyről őszintén bevallom meg is feledkeztem. Az elmúlt hónapban ismét szembejött a városban a festőművész egy jóval korábbi és kisebb méretű alkotása, ekkor jutott eszembe eme műremek, ezért gyorsan le is poroltam a fényképeket.

Ugorjunk vissza pár évtizedet az időben, a mű készültekor egy újságcikk jelent meg a helyi napilap hasábjain:

"Az ország legszebb belső tereinek egyikeként tartja számon Szkok Iván festőművész az Orlay Fürst Károly Kereskedelmi, Vendéglátó Szakközépiskola és Szakmunkásképző auláját. Benne azt a falfelületet, amelyen - ha elkészül a relieffel gazdagított falfestmény —, a lakodalmi ünnepségből kölcsönvett emberi mozdulatok, gesztusok, a párnákkal felvetett ágy előtt álló menyasszony, a gyümölcskosarat kínáló leány alakjai a kereskedelmet, és a vendéglátást szimbolizálják majd.
...
Szkok Iván szívesen beszél készülő alkotásáról, mert „ha mondatokban meg tudok fogalmazni bizonyos dolgokat, akkor még inkább pontosítom a feladatomat”. - A festő számára ajándék egy ilyen hatalmas, mintegy 60 négyzetméternyi falfelület - mondja. Szórt fény világítja meg, előtte tér van, a gyerekek minden szögből rálátnak az alakokra. Ahogy dolgozom, a szünetekben körülvesznek, érdeklődnek, figyelnek. Pályázat révén kerültem ide, s igen sok variáción át jutottam el az alapötlettől a megoldásig. Három fő gondolat köré csoportosítottam mondanivalómat: a vendéglátás örömét, a kereskedelem legősibb mozzanatait, tiszta gesztusait szeretném megjeleníteni. A hímzett, poliészterből öntött üvegszállal merevített párnák már a fal közepét ékesítik." ^[1]

A monumentális, két emelet magas műalkotás mellett elhelyezett táblán az alábbi olvasható (a szöveg alsó részét sajnos sikerült homályosan lefotóznom, ezért nem tervezem még adalékként sem hozzátölteni a képet a műlaphoz):

"Az 1980-as évek végén dolgozott iskolánkban SZKOK IVÁN, az ismert és elismert művész, aki az intézmény egyik fő profiljával összefüggő alkotást tervezett az akkor még csupasz falfelületre. A "modellek" az iskola akkori tanulói és dolgozói voltak.

A kép vezérmotívuma a vendéglátás, egy a falusi lakodalom hangulatába ágyazva. Középen a menyasszony, a hozományt jelképező párnákkal, lent a tulipános láda, mely itt lovas szekeret is szimbolizál. A központi motívum két oldalán egy régi ágy faragott fej- és lábrésze, jobbra látható az alkotó neve a faragás közepén. Jobb oldalon látható a terített asztal, az alsó sarokban egy kutya, a falusi élet elmaradhatatlan "kelléke", az érkező vendég üdvözlése, fent kíváncsi, feltehetően meg nem hívott falubeliek kukucskálnak a lakodalmas sátor mellett.

A bal alsó sarokban látjuk a lányok csoportjában a legsajátosabb Szkok-figurákat, a negatív, befelé mélyülő alakot, a gyümölcsökkel telt kosarat tartó lányt. Érdekessége, hogy bármely oldalról nézzük, úgy tűnik, mintha követne minket a tekintetével. A lányok mellett egy férfi áll hegedűvel, egy másik lopóval a kezében, feljebb borral telt kancsók láthatók. A bal felső sarokban egy férfi arc tekint le, a művész önarcképe, mintha az figyelné, tetszik-e a szemlélőnek az alkotása. A képet egy székely kapu öleli körbe, fent felirat, mely a vendéglátók mottója is lehetne: TI KAPUK JÓSZÍVŰ GAZDÁT AJÁNLJATOK GAZDAGNAK ÉS SZEGÉNYNEK EGYARÁNT NYÍLJATOK ANNO 1988.

Fent középen címereket látunk, a művész nem akarta teljesen eltávolítani a régi ország címert, mintegy ráfestette a régi - új címert - később, a 90-es évek elején -, s az iskola címerét is megörökítette.

Az alkotó szerint a kép délelőtt 11 óra körül a legszebb, a fényviszonyok ugyanis akkor világítják meg a muráliát a legkedvezőbben."^[2]

Köszönöm szépen Tündinek az évekkel ezelőtti fotózási lehetőséget és idegenvezetést!

---