A szolnoki vasútállomás régebben fűtőháznak nevezett telephelye közelében, egy érdekes emlékművet lehet találni. Az emlékmű két vasúti épület közötti parkrészben áll, magasra nőtt örökzöld bokrok, fák között. A sínek melletti járdáról egy keskeny, rövid, szegélyezett zúzalékos út vezet az emlékmű elé. Maga az emlékmű monumentális, közel öt méter magas, talapzata lépcsős betonlapra épített, nagyméretű szabályos kőtömbökből készült. Rajta a Magyar Államvasutak régi jelképe, a szárnyaskerék, mely egy valódi vonatkerékből és ferdén a talapzatba erősített laprugókból készült. A két méter magas talapzat középső oszloprésze magasabbra felnyúlik. Rajta egy fehér márványlapon felirat fém betűkből, „Magyar millennium”, s alatta a koszorúzások céljára kampók. A millenniumi felirat feletti kőtömbön egy valamikori emléktábla nyomait lehet vélelmezni.

A talapzat felett eltérő stílusú, és láthatóan eltérő korú fehér színű, látszólag műkő felépítmény. Két oldalt egy-egy magas boltíves nyílású elem, középen magasra felnyúló elfordított boltíves elem. Ez utóbbin négy rézgombos csavarral felerősített falapon egy félbevágott farönkből kifaragott Szent István-fej látható, mint ezt a felette levő bevésett felirat is jelzi. Legfelül pedig a magyar királyi címer bronzba öntve. Az obeliszk oldalán, legfelül látható egy-egy XXI bronz betűsor, ami talán római számokkal írott 2001, mint az elkövetkező időszak indulása. Ennek a felső résznek a hosszú boltíves nyílásában falapokat látni felcsavarozva. Ezek részben letöröttek, s a talajon állva nem jól láthatóak a blogszolnok/pont/hu írója szerint rajtuk levő, vagy volt 1000 és 2000 vésésű felirat. Ezek az emlékmű okára utalhattak.

Az emlékmű avatásáról a Szolnok Megyei Néplap 2000.08.30-i számában találtam szerény kis hirdetést. Eszerint a „Millenniumi emlékmű” avatását a következő napon, 2000.08.31-én tartották meg.

Az utolsó forrás szerinti blogszolnok/pont/hu írója, akinek leírása segített az emlékmű megtalálásában, újrahasznosított emlékműnek nevezte el az általa 2015-ben megtalált alkotást. Minimum két korból származó elemekből állónak gondolta. A helyszín ismeretében elfogadom a megállapítását, valóban egyértelmű, hogy egy régi talapzatra ráépített újabb elemekkel képezték ki az új millenniumi emlékművet.

2020. április 18-i kiegészítésem: Folytattam a kereséseket. Több értékes információt kaptam. A vasúti levéltártól megtudtam, hogy az első Szolnok napja alkalmából, a Vasutas kulturális hét keretében avatták fel az emlékművet. Sajnos az Új Néplap 2000. szeptemberi számai nem érhetőek el internetes oldalon, pedig azokban a számokban sejtettem az avatásról beszámolót. Segítséget kértem a szolnoki levéltártól, remélve, hogy vannak régi fényképeik. Azokat nem találtak, de megkaptam tőlük az emlékmű avatási fényképét, mely az Új Néplap 2000. szeptember 1-i számában található.

Az emlékmű alsó, láthatóan régebbi részével kapcsolatban, a szolnoki vasutasok nyugdíjas klubja tagjától megtudtam, hogy a mai millenniumi emlékmű alsó része, eredetileg 1944-es emlékmű lehetett, 44-es emlékműként emlékeznek rá.

2020. május 15-i kiegészítésem: Megtaláltam a Szent István dombormű készítőjét, Öreg Lajost, aki egy darabból faragta ki, nagyon szépre sikerült alkotását, beleértve a királyi koronát is. Egy frissen vágott cseresznyefából készítette el a domborművet, akkori főnöke kérésére, aki asztalos szakmájára hivatkozva kérdezte meg, hogy nem tudná-e a fejet kifaragni. „Mondtam neki, hogy megpróbálom, s ez lett belőle”, írta nekem üzenetében. Saját maga által kialakított vésőszerszámokkal dolgozott, melyet a munka közben sem cserélt fel, mikor vettek neki egy faragókészletet. Így készült a dombormű egy frissen kivágott cseresznyefából. Sem előtte, sem utána nem faragott semmit.

Szent István domborműve nagyon szépre sikerült, s az eltelt húsz év sem károsította nagyon, sőt jól áll neki a „patina”. Ettől eltekintve, meglátásom szerint, érdemes lenne bizonyos felületkezeléseket elvégezni rajta, hogy még sokáig gyönyörködtethessen a dombormű.

Öreg Lajos Karcagon született, s Kunmadarason él. A szolnoki 633-as szakmunkásképzőben kezdett, majd gyakorlatra a szolnoki vasúti fűtőházba került. Az iskola elvégzése után is ott maradt, mint TMK asztalos. Ma már vasúti járműszerelőként dolgozik.

Köszönettel tartozom a Mi Szajolunk elnevezésű facebook oldalnak, akiknek segítsége nélkül nem találtam volna meg a szajoli Borhi Juditot. Neki külön megköszönöm értékes segítségét. Ő tudta, hogy ki készítette a domborművet és segített is Öreg Lajost megtalálni.

---