Marosludas Erdély középrészén helyezkedik el, a Maros mentén, a Mezőség déli peremén. Ez a település is egyike volt azoknak, melyekre rányomta bélyegét az 1894-i magyar törvény szerinti állami telepítések hullámának szabályozása, mellyel a gazdálkodás reformját léptették érvénybe, dr. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter törvénycikkelyeként (1894/5). A telepítési törvénnyel kizárólag a magyar anyanyelvű lakosságot célozták meg. A cél a túlnépesedett települések lakosságának átirányítása volt lakatlan vagy gyéren benépesült területekre, ez a sűrűn lakott települések fellazítását, valamint a szórványosodó települések felerősítését, a lakatlan területek benépesítését, illetve a mezőgazdaság számára előnytelen földek feljavítását, megművelhetővé tételét szolgálta. Itt, Ludason egy többségében román közegbe telepítették a magyar családokat 1903–05-ben az ifj. Andrássy Gyulától vásárolt birtokon, hetven szétszórt, 24 holdas telekre, közös osztatlan szőlővel, legelővel és erdővel. A telepesek különbözõ helyekrõl érkeztek: 17 bukovinai székely család Andrásfalváról és Istensegítsrõl, 62 család a Királyhágón túlról, 65 pedig Erdély többi vármegyéibõl. Így jött létre a város határában, a Mezőségi patak völgyében az Andrássytelep, az itt lakókat mai napig telepeseknek nevezik.
A telepítés 110-ik évfordulóján a Marosludasi Magyar Napok keretében, a 2009-ben felszentelt római katolikus templom udvarán felavatták az egykori birtokos Ifj. Gróf Andrássy Gyula (1860-1929) mellszobrát.

---