Itt jártam az udvaron lévő kútszobor ügyében és akkor már... Mutatták a bejárattal szemben felfelé vezető lépcső félemeletén (a lentről is jól látható) portrét. Első ránézésre ismerős volt. Azt is tudtam, hogy a piarista gimnáziumban láttam, ahol több, oda kötődő büszkeségüket örökítette meg ugyanaz az avatott kéz. Hazaérve gyors összehasonlítás, az emlékkép nem csalt meg. Az egyetlen eltérés az anyag: ott márvány, itt (szemre vétel alapján) mészkő... és némileg az, hogy a névadó emlékeként itt elhelyezett tábla láthatóan jóval megkíméltebb állapotban van. Ennek okát sejteni lehet (ez viszont nem ezt a példányt érinti).
Hosszas kutatást folytattam, mivel egyik példányon sem találtam szignót. A Vigília lapjában sikerült bizonyságot találni a piaristáknál látható emléktáblára. ^[1] Ezt követően aprólékosan összehasonlítottam a két alkotást, hogy biztos legyek, valóban megegyeznek. Ez után találtam meg az iskola honlapján történetük részletes bemutatójában az alkotót, sőt a felállítás dátumát is. ^[2] Érdekesség, bár részleteire az iskolatörténet nem tér ki: a névadó emléktábláját három évvel korábban helyezték el a lépcsőházban, az iskola csak 1934-ben vette fel nevét.
Vörösmarty Mihály (1800–1855) "...ötvenöt évet élt, 1855-ben halt meg. Életműve nemzetközi örökség, és világirodalmi érték. Szózatja Kölcsey Himnusza mellett nemzeti imádsággá lett. A Csongor és Tünde a legszebb és legzeneibb hangzású magyar mesejáték. Eposzait ugyan nemigen olvassuk, de aki mégis ismeri, elámulva veszi tudomásul bennük a romantika szertelen színpompáját. Dramaturgiai és kritikai műveiből fejlődött ki a hazai színikritika, közvetlen szakmai hatásuk erősebb Bajzáénál is. Lírai versei és velük egy-egy balladája pedig élő és szakadatlanul ható költészet, előadóművészeink és műkedvelőink versengve mondják. S mindenekelőtt az életutat befejező A vén cigány olyan költői orom, amelyet eddig legföljebb elért, de túl nem haladhatott néhány legremekebb alkotása a mi gazdag költészetünknek." ^[3] Életrajzát ld. u.ott.

---