A magentai csata (1859. június 4.) a Szárd–Piemonti Királyság és a szövetséges II. Francia Császárság, valamint az Osztrák Császárság között kirobbant második olasz függetlenségi háború (1859. május-július) egyik meghatározó ütközete volt a síknak, laposnak mondható csatatéren, ahol a rizsföldek miatt a terep járhatósága erősen korlátozva volt, és komoly harcászati akadályt képezett a Grande Naviglio csatorna is.
A francia haderőt III. Napóleon császár irányította. A Szárd-Piemonti Királyság hadseregét II. Viktor Emánuel király vezette. Az Osztrák Császárság itáliai hadseregének főparancsnoka Gyulay, máshol Gyulai, Gyulaj Ferenc (1798-1868) táborszernagy, a milánói V. hadtest parancsnoka, Lombardia hadi és polgári kormányzója, az észak-itáliai osztrák haderő főparancsnoka volt.
Az osztrák hadsereg létszámának zöme a birodalom különböző nemzetiségeinek népeiből tevődött össze, főképp magyarokból. Az ütközetben többek között részt vettek a nagyváradi 37., az egri 60., a komáromi 12., a szegedi 46. magyar gyalogezredek, a székesfehérvári 10. huszárezred. ^[3]
A csata az osztrákok vereségével végződött. Gyulay csapatai este elhagyták a várost; megnyílt az út Milánó kapui és Itália egyesítése előtt.
A magentai ütközetben elesettek emlékét őrzi ez a városi parkban álló 35 méter magas, 8 méter széles impozáns piramisos kőépítmény. Négy egyforma homlokzatán babérkoszorúk és katonai szimbólumokat ábrázoló domborművek vannak, más-más felíratokkal:
All'esercito francese, Genova ai caduti di Magenta (elöl), Magenta giugno MDCCCLIX (balra), La riconoscenza e la pietà (hátul), Napol. III. e Vitt. Em. II. alleati (jobbra).
A belső térbe négy ajtó vezet, felettük egy-egy babérkoszorút tartó női alak van. A
csontkamrában az ütközetben elesett 4200 katona földi maradványait gyűjtötték össze. A kriptában a koponyákon kívül két csontváz van: az egyik egy termetes magyaré. ^[6]
Az emlékmű építése 1862-ben kezdődött és három évig tartott. A tervező és építész a milánói Giovanni Brocca volt. Az avatásra azt követően került sor, hogy összegyűjtötték és végleges helyükre tették az elesettek, nyertesek és vesztesek csontjait.

---